Dobj a vörös szőnyegre!

Mire lesz képes az elhagyott lélek, a megsebzett szív? Életviszonylatban nézve, bosszút állna minden egyes sérelemért, amit elkövettek ellene. Mindennapi számításban viszont, nem törődöm lesz és megpróbál ő is elhagyni valamit. Először csak az érzést a másikról, aki bántotta, majd később saját magáról, hogy nem emlékezzen semmire, ami hozzá köti, ahhoz a “gyilkoshoz”. Elkezd gyűjtögetni, emlékeket, és automatikusan szelektálja, amit eddig nem tudott tenni, mert bízott valamiben. Pötyög, olyan mondatokat, amik arra vonatkoznak, milyen most az élete. Kívánság listát ír, hogy mit szeretne megkapni. Elrakja, mert nem akarja őket görcsösen, de ha bejön örülni fog neki. Majd vár.

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.”

Olykor szakítanunk kell önmagunkkal, ahhoz, hogy előrébb jussunk. Olykor ez kell egy nagyobb változáshoz, vagy ahhoz, hogy elérjük azt, amit mindig is akartunk. Olykor olyan dolgokat kell tennünk, amiket nem biztos, hogy hosszabb ideig szeretni fogunk, de kapunk tőle olyan inspirációt, amitől neki indulhatunk annak az útnak, amit magunknak megálmodtunk. Olykor be kell hódolni a világnak, hogy adjon is magától valamit.

Egyszer, mikor még gyerek voltam, sokszor játszottam “üzletasszonyosdit”. Felvettem anyám magas sarkúját, és papírral meg tollal a kezemben járkáltam, “ügyeket intézve”. Azt hiszem még írni se tudtam akkor, de jó játék volt. Egy gyerekkori álom. Van úgy, hogy még ha elfelejtjük ezeket az álmokat, mire “nagyok” leszünk és már épp rálépnénk a magunk azóta megálmodott útjára, és akkor van, hogy nem akarnak össze jönni a dolgok. A kártya vár össze dől. A sakk figurák eldőlnek és lekerülnek a tábláról. Akkor kúsznak a felszínre észrevétlenül a gyerekkori álmok, és adnak egy újabb lehetőséget.

Alaszkába akartam költözni (még mindig akarok), de egyenlőre LA magához hívott. Újra. Beszélni akar velem, de én még mindig haragszom. Felléptünk a megbocsátás útjára, de azt hiszem sokat kell még sétálni ahhoz, hogy elérjük a megfelelő szót. És képet. Én készen állok. Remélem LA vörös szőnyege is.

"Néha amikor csendben vagyunk a válaszok melyekre kutattunk utat találnak hozzánk,nem biztos h mindig szavak kellenek a megvilágosodáshoz, olykor csak egy kiadós beszélgetés segít a megoldáshoz, és lehet hogy amikor kifogytál a szavakból akkor jutottál oda ahova kellett, mert néha minden csak akkor kezdődik amikor csendben maradsz." (Men in trees)

Megjegyzések