Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2011

így úgy

Kép
Van úgy, hogy semmi nem jön össze. Van úgy, hogy bekebelez az Élet. Van úgy, hogy szkeptikus leszel. Van úgy, hogy fáj a fej. Van úgy, hogy te nem értesz valamit. Van úgy, hogy össze törik a szív. Van úgy, hogy szeretnél valamit, de rosszul kívánsz. Van úgy, hogy kettőt kívánsz, és csak az egyik teljesül. Van, úgy, hogy megtörténik veled a legrosszabb, amit még az ellenségednek sem kívánnál. Akkor csak egy mosoly marad az arcodon, de nem azért, mert vicces, hanem mert fáj. Ha, majd LA-ben jársz, küldj egy képeslapot a Naplementéről, és a hátuljára írd oda, mikor üljek fel a csíkot húzó repülőre és utazzak vissza oda, ahová tartozom. Az Élet jó, csak nem biztos, hogy minden oldala. Nem elég, csak tudni és élni. Meg kell találni azt a mosolygó görbét és két csillogó szem párt, ahhoz, hogy élvezni is tudd.

élet1#

A viccet félre téve: Néha hiányzik LA!!

ingyen reklám

Kép
Mióta a céghez járok újra mosolygok! Mióta mosolygok, hosszabb a hajam!” Összekent színekkel játszó képekkel álmodom.Szeretném, ha megértenél szavak nélkül is, ha csak búsan ülnék a széken és figyelnélek, te a szemembe néznél és tudnád, hogy a lelkem minden egyes összetört darabja úgy vágyik rá, mint a ragasztóra.

lines

Kép
Nem igaz, hogy nem vágynak rá. Mindenki vágyik rá, még ha nem is vallja be önmagának.Vannak dolgok, amik maguktól helyre jönnek. Például az elromlott rádió egy nap újra szólhat, de egy kimondott szót többé már nem vonhatsz vissza.Nem az a fájdalom, amitől könnyes lesz a szemed, hanem az, amit mosolyogva kell megélned.”

(nevet)

Ez a baj a “mai világgal”, hogy mindkét nem eltudja mondani (legalább) egyszer ezt a mondatot: ‘A mai fiatalok mind olyan érettek! Azt hittem, hogy 21.’ (de csak 17…) :D

Élet karbantartás miatt zárva

#loveislouder

Kép

M, mint…

Kép
Az életművészek felismerik egymást. Sokáig kutattam az eredetemet. Kitől örökölhettem ezt a túl bonyolított érzelmi rendszert. Vagy, hogy honnan származhat ‘hihetetlen’ humorérzékem. (?) Sejtésem az volt. Tényekkel is rendelkeztem. De az ember nem hiszi, míg nem tapasztalja. Így szokott ez lenni. Bár igaz kétségeim sosem voltak, még is olyan jó érzés, mikor rá jön az ember, hogy még is miből lett a csere bogár. Amikor egyedül ülök a szobámban, anyámra várva. Azzal a “ma nem ért meg senki” gondolattal, akkor sejlik a dolog, hogy honnan, hogyan lehetek én az, aki vagyok és milyen úton jöttem idáig? Ez volt talán megírva, vagy ösztönös volt minden? És ha ösztönös, melyik érzékszervem irányított ide? Rengeteg kérdés van az agyban, amit néha, azaz több esetben nem tudunk megválaszolni. A kérdések, mint minden más csoportosíthatók: Van például a “Miből fizetem ki a számlát?” féle, vagy a “Vajon hol van a kedvenc játék mackóm?” esetleg a “Miért most derült ki, hogy ő is szeret, én is szerete…

Szabadság rendelésre

Hihetetlen, hogy “botrányt” kell csinálnunk, ahhoz, hogy újra megtaláljuk azt kik is voltunk valójában. Csinálnunk kell valami, nem megszokottat, ami nem csak a saját szemünk, hanem a környezetünk figyelmét is felkelti. Majd lubickolni a a varázsában. Mikor egy nap újra felszínre nem bukik a régi önmagad. És vagy arra jössz rá, hogy jó, amit csinálsz és mellette még önmagad is megtudod őrizni, vagy arra, hogy rossz helyen van és csak egy kis “más” kellett, hogy újra élvezni tudd, az éned tombolásaid, amik néha már az őrületig vittek. Mindenki el van könyvelve valakinek. Mindenkire akasztanak egy jelzőt, ami aztán végig kíséri az életét. Mindenkire jellemző egy tulajdonság, amin ha nem változtat örökre a helyén marad. Én egy örökszerelmes mindent túl élő érző lény vagyok. (pár év tapasztalat alapján). De olykor azért még vannak dolgok, amik még nekem is fájnak. És pont akkor, senki sem veszi észre rajtam, hogy legbelül megszakadok, mert már tudják, hogy ezt is túl fogom élni. Sajnos ők…

Dobj a vörös szőnyegre!

Mire lesz képes az elhagyott lélek, a megsebzett szív? Életviszonylatban nézve, bosszút állna minden egyes sérelemért, amit elkövettek ellene. Mindennapi számításban viszont, nem törődöm lesz és megpróbál ő is elhagyni valamit. Először csak az érzést a másikról, aki bántotta, majd később saját magáról, hogy nem emlékezzen semmire, ami hozzá köti, ahhoz a “gyilkoshoz”. Elkezd gyűjtögetni, emlékeket, és automatikusan szelektálja, amit eddig nem tudott tenni, mert bízott valamiben. Pötyög, olyan mondatokat, amik arra vonatkoznak, milyen most az élete. Kívánság listát ír, hogy mit szeretne megkapni. Elrakja, mert nem akarja őket görcsösen, de ha bejön örülni fog neki. Majd vár. Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.” Olykor szakítanunk kell önmagunkkal, ahhoz, hogy előrébb jussunk. Olykor ez kell egy nagyobb változáshoz, vagy ahhoz, hogy elérjük azt, amit mindig is akartunk. Olykor olyan dolgokat kell tennünk, amiket nem biztos, hogy hosszabb ide…

A férfi fán terem

De hol az a fa? Ennek a kérdésnek a megválaszolására még fiatal vagyok, úgy érzem. (mosolyog) Viszont tudom, hogy lesz még alkalom, mikor felteszem még ezt a kérdést a nagy érdeműnek és talán akkor már válasz is lesz rá. Hiszen a világ fejlődik. Minden téren. Főleg úgy, hogy hiába vagyok húsz éves, még mindig tizennyolc vagyok az emberek szemében és képesek “lekicsinyíteni”. Azt hiszem be kell szereznem egy “Húsz vagyok” pólót. (Már megrendeltem az univerzumtól) Bár még is boncolgatva a témát. Annyiszor “nyúltam” már mellé, vagy csak rosszkor voltam rossz helyen, vagy lehet így kellett mindennek történnie, de sok “fát” találtam már, ami gyümölcsöt dobott nekem a földre, még is végül kukac volt mindegyikben. És ha nem bírtam a kis gyümölcsrontókat, és nem tudtam feldolgozni az érzést, amit a látványuk okozott, igen kerestem a ki utat, az újabb fához, vagy épp a szobám csendjéhez. A héten megtörtént velem az életem !eddigi! legromantikusabb találkozása és élménye. Pár óráig csodálhattam…

Én és én és az idő

Idő kell míg egy kívánság teljesül. Ahhoz is kell egy kis idő, míg kitaláljuk, mit akarunk kívánni magunknak. És ha már meg van? Személy szerint én papírra írom valami hozzá illő színes filctollal, majd elrakom egy nem használatos füzetbe, vagy könyvbe, és várok. Várok, míg kis, vagy a kívánság nagyságától függően hosszú idő múlva, de teljesül. Persze ez is nem megy csak úgy pikk-pakk, megfelelő hozzáállás kérdése és pozitív életszemlélet még akkor is, ha az univerzum vihart válaszol. Lehetnék én ennek a kísérletnek a tesztalanya. Örömmel bejelenthetem, hogy az eddig “tesztek” folyamán, még ha a nagy világmindenség fel is háborodott egyszer kétszer a dolgaimon és igen tarkón bólintott, de működik a dolog. Sokszor nem látjuk a fától az erdőt, vagy az erdőtől a fát. Az Élet nem egyszerű, főleg azon része, mikor önmagad kell megtalálnod, és amikor végre megismered egy nap kiderül nem is az vagy, akinek megismerted magad, és rád talál az az éned, akinek igazán szánt a sors. Ezt ki hogy él…

Egy-két toll vonás

Kép
Nem biztos, hogy szeretem én ezt a bonyolított életmódot. Mindenre választ adni, és minden miértjének a kutatása. Szeretem a művészetet, de nem egy párkapcsolatban. Sokszor jó érzés a kedvenc fotelemben ülni, esőben, és közben melankolikus tekintettel messzibe merengeni. Ilyenkor tudom, hogy velem nincs baj, csak a lelkem él és vesz egy mély lélegzetet. Néha túlzásokba kell esnünk, hogy elérjük a megfelelő hatást. Vajon mit gondol az ember, mikor arról énekel, hogy felgyújtja az esőt? –Lángra gyújt egy kapcsolatot, ami eddig külön csónakban evezett, vagy Felszárít egy szerelmet, ami csak patakot hagyott maga után? http://www.youtube.com/watch?v=FlsBObg-1BQ&feature=related

Az örök revans

Kép
Boldogság? Mostanra már csak elcsépelt mozaik darabkának tűnő kérdés maradvány lett: Mi a boldogság? Boldog vagy? Mikor(tól) boldog egy ember? Tegnap több oldalnyi “fan-site”- ot nézegettem át, körülbelül tizenkét sztárról. Minek? Unatkoztam. Más részt, meg valami jó “művész beállított” képet kerestem. Végül egy egész más következtetés levonásával lettem gazdagabb. Szépen kiszedett szemöldök, meghosszabbított “trendi” hajviselet, csillogó kiegészítők, hippi korszakot visszaidéző style és az ember lánya ragyog minden pompájában jobbról balról. A “boldog” tininek semmi gondja az életben. Van barátod, van pénzed, vannak álmaid, amiket a kisujjadból kirázva megvalósíthatsz. Én még bátran nyilatkozhatom az ügyben, még csak egy éve “hagytam el” a tini éveimet, amik csak papíron voltak nevezhetőek “tinédzser éveknek”. Nincs és nem is volt meghosszabbított hajam (és nem is lesz), voltak/vannak álmaim, amikért meggebedve harcolok, voltak barátaim. Ahova csak fordultam, csak, mintha nőttek voln…