Oscar és a “mindent megmondó könyv”

…még is csak pozitív ez a helyzet. Ennél jobban már nem kerülök magamhoz közel, viszont legalább kinyitom a szemem olyan dolgoknál, amikre tényleg figyelnem kell; és megmozgat bennem valamit, amikor apukám kilép az ajtón, nekem meg búcsúznom kell. Most már legalább érzem a hiányt, mikor nincs. És érzem azt is, hogy szeretem, mikor itthon van. Ugyan, nem csak ez az egyetlen, ami lassan, de annál biztosabban változik.

A vasárnapom egy feelingnek élt ma: a kedvenc könyvemmel, a kedvenc fotelemben, a kedvenc macskámmal, az Élet orbitális nagy dolgairól olvasni és bárányfelhőket nézni. Ideje tovább lépnem, és kigyógyítani magam a megfázásból. Ki beteg a nyár közepén? Én. –.-

12A múlt talán egy horgony, amely vissza húz. Talán el kell engedned, azt aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.”

Megjegyzések