Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2011

vidám pillanat

Kép
A gyógyír szó szerint: Glee A recept írja: napi (min.) 1, (max.) 2rész. Túl adagolás esetén a katasztrófa védelem értesítendő. Csak óvatosan Mr. Morrisonnal. : D

(:

Kép
A Nap Szerelmeseinek!! : )

Komplexusok fogságában

Kép
Vannak az úgy nevezett “idő gyógyítja” problémák, avagy ahogy én nevezem “rosszul értelmezett/elbaltázott sémák”. Igazából az idő nem meggyógyítja ezeket a “problémákat”, tragédiákat, hanem csak egy olyan rejtett helyre űzi lelkünk valamelyik zugába, ahonnan csak akkor jönnek ezek elő, ha hagytunk egy kis kaput félig, vagy éppen csak résnyire nyitva. Főleg akkor, ha lelkünk közepétől a szívünk mélyéig egy foszladozó kötélen lógnak még a régi emlékek és képtelenek vagyunk őket kosárba szedni és a mélybe dobni a “probléma” után. Akkor csodálkozni se csodálkozzunk, ha egy szép napon arra ébredtünk, hogy a valóságban élő királyfi megjelent előttünk tudat alatt és édes álmot látott képzeletünk nem ereszti őt, még ha tudja, rossz is az, amit művel magával. Az idő ez esetben csak egy eszköz, arra, hogy megnyugtasson abban, “nem lesz baj”, és majd “jön valami, ami megváltoztatja az életed.” Most jön a nagy DE, a tudat legfélelmetesebb szörnye, mert mi van, ha ő az, a “valami, ami megváltoztat…

Kép
Learn it, Live it, Love it Tanuld meg, Éld át, Szeresd!

Oscar és a “mindent megmondó könyv”

Kép
…még is csak pozitív ez a helyzet. Ennél jobban már nem kerülök magamhoz közel, viszont legalább kinyitom a szemem olyan dolgoknál, amikre tényleg figyelnem kell; és megmozgat bennem valamit, amikor apukám kilép az ajtón, nekem meg búcsúznom kell. Most már legalább érzem a hiányt, mikor nincs. És érzem azt is, hogy szeretem, mikor itthon van. Ugyan, nem csak ez az egyetlen, ami lassan, de annál biztosabban változik. A vasárnapom egy feelingnek élt ma: a kedvenc könyvemmel, a kedvenc fotelemben, a kedvenc macskámmal, az Élet orbitális nagy dolgairól olvasni és bárányfelhőket nézni. Ideje tovább lépnem, és kigyógyítani magam a megfázásból. Ki beteg a nyár közepén? Én. –.-A múlt talán egy horgony, amely vissza húz. Talán el kell engedned, azt aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.”

Csodabogár

Kép
Nem vagyok csodabogár, csak most a kezemben az képzeletbeli ecset és olyanra festem, amilyenre csak akarom, azt a nagy fehér papírsárkányt. Megijesztett ma egy érzés. Sosem éreztem még ennyire távol tőlem. Rettenetesen messze, mintha már nem is ismerném, és azt sem tudnám, mi az a sok jel a falamon. Ki rakta oda őket? Mintha csak elsétált volna tőlem. Fogta volna kis szalma kalapját és átlépett egy időszakot. El sem köszönt. Vissza jön még? Vagy örökre ott marad?

Omlós muffin darab és szemlélő Királyfi

Kép
“- Honnan tudod, hogy ha valaki szomorú, pedig mindig mosolyog?
- Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körbevéve. Ha mosolyog, akkor valóban boldog, de ha csak szomorúan bámul maga elé, tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.”
Persze, hogy ezt is egy ismeretlen blogon találtam, de nem is tudnék most mást mondani. Tegnap vissza olvastam a régi bejegyzéseim, Két dologra jöttem rá. Az egyik, (ha megengednek nekem egy kis egoizmust) arra, hogy javultam és ez a blog olyan, amilyennek elképzeltem és, amilyennek lennie kell. A másik, hogy a mostani írásaim szinte sírnak belülről. Amit egyenlőre a “munkanélküliség és a nagy semmittevés és ‘mezei’ itthon lakás” számlájára írok; de sajnos még ennek sem kéne feljogosítania arra, hogy tördeljem a kezem és izguljak minden egyes óráért, amit nem egyedül töltök el a szobámban. Egy időre le is költöztem délutánonként anyámék szobájába. Ott mintha több lenn…

Változásra Napsütés és csokis sütemény

Kép
Mióta levizsgáztam nem elég, hogy felszabadultam a kötelességek alól, de még a sulinak is vége, ráadásul már lassan egy hónapja haza költöztem. A képzeletbeli kis tragacsom beállítottam a mélygarázsba, én pedig színes koktélt kezdtem iszogatni kacskaringós szívószállal a 2méteres medencémben egy átlátszós zöld felfújható matracon. Elmondhatom remek időtöltés és még a Nap is süt. A fantáziám úszkált és tele volt élményekkel teli buborékokkal, amiket mind le akartam írni, át akartam élni. Bár minek is beszélek múlt időben, hiszen még most is ezt akarom. Mivel felvettem a pihenő állapotom, és nem vagyok hajlandó semmi miatt sem izgulni, sem aggódni, ezért gondolom a világ nem fog összedőlni. Teljes mértékben felvettem a nyári nyugalommal bírók életvitelét. Úszom az árral és bevonzom azt, amire szükségem van. Vannak, akik panaszkodnak eme praktikára, de nekem beválik az effajta életmód manapság; és egyenlőre eszem ágában sincs változtatni ezen. Ami a kazetta másik oldalát jelenti, valahol…

Selyem galéria

Kép
Azt mondják valahogy úgy működik, hogy te nagyon szeretnél valamit, nagyon akarsz valamit; sokat gondolsz rá, majd teljesül. Még két napja sincs, hogy leírtam minden búbánatom és jelentettem ki a nagy világnak, drasztikus változásra van szükségem. Pár órán belül a világmindenség kerek forogni kezdett. Az én javamra. Ezek után neked is el kell hinned, hogy minden csak koncentráció kérdése (az adott vágy “tárgya” felé). Épp csak egy kis említést tettem, hogy szeretnék ezt meg azt változtatni magamon és utazni szeretnék. Az, “ ez meg az”, igaz kisebb kutatások árán, de bekopogtatott az ajtómon, majd az utazás is légi postával érkezett. A címzett természetesen én voltam, az üzenet lényege, pedig: “Utazási engedély megadva”. Nem mondom, hogy nem hirtelen jött, és nem csapott agyon ez a pár hír a két nap alatt, de egy szavam nem lehet, hiszen ezt akartam. Akarom is még. Most viszont még szeretnék írni pár dolgot, mielőtt még holnap megtörténik a változás első negyede. Kis címletekben megpró…

változó idők, változtathatatlan érzések

Kép
Renoválás a szív házában. Fel lehet-e újítani egyáltalán azt, amit egyszer már lerombolt valaki, vagy valami? Nem is feltétlenül a szerelemre gondolok most, hanem csak úgy az önmagunkkal való kapcsolatra is. Ugyan is, mint bármi más, azt is keresztbe lehet törni és csúnya szakítás lesz a vége, ami kínlódást és szenvedést húz maga után. Az egyensúly kibillenése, amit sokan nem vesznek észre, mert ők “rossz időszak” néven ismerik, nem lehet túl jó hatással ránk.Most elmondom miszerint (próbálok élni) élek én: Nap, mint nap elmondom magamnak, a változás jó. Tükörbe nézve: Ma is szép napunk lesz, csak pozitívan. Reggeli közben eszembe jut a “ma írok, és cselekszem, hogy előre haladjak” dolog. Később merengek egy kicsit, azon, hogy semmi más munkám nincs, mint tanulni és új ismereteket szerezni. Majd jön a keményebb dió, hogy “akkor is ő kell nekem. Vele kéne lennem. Csak megszerzem magamnak a szerelmét”. Amiből végül arra következtetek, hogy jobb ha most nem találkozom vele és inkább elfe…

Tánc az esőben, herceg az esernyő alatt

Kép
Hihetetlen, hogy az emberek mennyire “félnek” az esőtől. El kezd esni és ők máris morcosan lépnek bele reggel az ágy mellett heverő kis mamuszukba. Zord fejjel indulnak neki a fürdőszoba ajtónak és a kép a frissítő zuhany után sem változik. Hiába a kávé, hiába a meleg reggeli. Az ember fáradt álmos arccal lép ki az ajtón, ül be a kocsijába, vagy húzza fel esernyőjét. Tudom, az eső álmosít… Hangulatot zavar, de ez is egy a sok természeti tényező mellett, mert ott van még például a Napsütés, a szél, vagy a hó. Nem tudom, hogy három negyed kilenckor milyen erő húzott ki az ágyból, de nem gondolkozva, minden trendet meghazudtoló ruha darabokat öltöttem magamra és párosítottam össze. Olyan magabiztosan léptem ki az ajtón esernyővel a kezembe, mindezt teszem hozzá, hogy még nem reggeliztem. (Abban az időszakban ugyan is, míg át nem esem a nap első étkezésén, kicsit mogorva tudok lenni) Most, mintha belém szállt volna legbelső énem szelleme. Ez az eső olyan pozitív hatással volt rám, hogy mé…

Mindent vagy valamit érte

Kép
Ma olyan borongós, majd kánikulás, majd zápor esős nap volt/van időjárás szempontjából. Bár, ha jobban magamba nézek, rá jövök rám is jellemző ma ez a pár tulajdonság. Olyan “nem akarok ma utazni” kedvvel keltem. Jól fel is öltöztem, mivel a bárány felhők alja már nedves volt, csoda, hogy ránk nem szakadt az ég. Később a felhők, csak megszáradtak és a Napsugarak utat törtek maguknak és fellázadtak a világ ellen. Tipikusan az a csendes lázadó típus vagyok, aki titokban várja a csodát. Nem vittem esernyőt, sőt pólóban indultam el és még a Napszemüvegem is elraktam a táskába, bízva, hogy nem szakadó esőben fogok haza jönni. Így is lett. Az apró csoda megtörtént, aminek lehet nem is örültem később annyira, mert majdnem bele sültem a saját nadrágomba. Na, de “no problém” nézzük a jó oldalát a szemem legalább nem égett ki. Haza érve tudtam én, hogy sok a dolgom. Hoppá, úgy értem, “sok a dolgom”, a megtanulni rajzolni, függönyömre virágokat varrni, blog bejegyzést írni, könyvet olvasni, fotó…

diagnózis

Kép
Olykor az embernek muszáj kitalálnia nem létező betegségeket, hogy diagnosztizálja jelenlegi problémáit. Meg tudja magyarázni, miért szúr a szíve esténként, miért nem rendszeres az étkezése, miért lusta egész nap, miért kedvtelen. És olykor a nem létező betegségek egy csapásra igazivá vállnak, főleg ha hipochondriával fűszerezett az illető. Az én heti betegségem a “szülői ház komplexus”. Alig egy hónapja, hogy haza költöztem, de már ketrecbe zárt vadnak érzem magam. Gyakori kedvetlenség tör rám, nem szeretek már beszélgetni sem annyira (pedig én aztán…), a mindennapos zötykölődés a ház és az udvar között már-már rögeszmét váltott ki belőlem, hogy innen “menekülni kell”. Néha csak úgy érzem, mintha egy egér lennék egy fa házikóban, ahol le-fel rohangálok a kis sajtdarabok után kapkodva és hogy kikerüljem az apró csapdákat. Most már nincs az, hogy megfogom magam és beutazom Debrecenbe és eltűnök két napra, vagy felhívom a nagy városi barátom és elmegyünk sétálni. Most “faház'” van é…

Könyvjelző a pókhálóban

Kép
Muszáj voltam megint átöltöztetnem a blogom. Vicces, de azt hiszem maximum fél évig, minimum két hónapig bírok egy sablon hátteret. Mintha nem csak a kinézetét, de saját magam is keresném valahol. Ha ő is változik, vele változom én is. Te sem hordasz egy ruha kollekciót egy hétnél tovább. Most jól esik az új. Kívül-belül meg vagyok mozgatva. Egészen olyan, mint akiben bútorokat tologatnak ide-oda és minden egyes arrébb pakolásnál előkerül valami régen elvesztett dolog. A legérdekesebb talán az, hogy egyik sem fáj. Azért akad olyan, ami már nem érdekel, vagy már lezárt, azokat csak félre teszem, vagy vissza rakom a helyükre, egy külön dobozba. Van viszont olyan, amit nyugodt szívvel a zsebembe teszek és várom a pillanatot, amikor majd szükségem lesz rá. A címem onnan ered, hogy ma tényleg bele ejtettem a könyvjelzőm egy pókhálóba, de hogy ez hogyan lehetséges, ne kérdezd. Csak megtörtént. Egyébként a könyvjelzőm megúszta a dolgot, bár maga is csak egy rejtvény újságból kiszaggatott kis…