Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2011

a megoldás a zuhany alatt van

Vajon mire gondol pontosan az ember, mikor megkérdezi, azt “Hogy vagy?”. Arra a konkrét dologra gondol, amit tegnap kibeszéltünk, ami azt sugallta, hogy most én vagyok a gyengébbik fél. Vagy csak “sablonként” feltette a kérdést, mert úgy illik. Vagy esetleg szimplán érdekli, hogy vagyok? A gesztus tényleg szép, az érzés, amit kelt bennem az már kevésbé bizalomgerjesztő számomra. Lehet azért is, mert egy Szafarin egyedül ragadt gazellának érzem magam, akit tizenhat hiéna figyel a bokrok mögül, hogy mikor vájhatják foguk valamelyik testrészembe. Ha be is vallom, hogy ilyen helyzetben még tényleg nem voltam, ettől sem lesz jobb. Ami viszont vigasztal, az az, hogy ez nem egy tragédia, hanem egy próbatétel. Na igen, azért szerette lelkem megjárni a hadak útját és imádott emiatt kiborulni egy fél délután alatt. Amikor átéli az ember, akkor szomorú, megszakad a szíve, összeomlik belülről. Legszívesebben tépne zúzna oda benn mindent, hogy miért most történik ez. Dúl a harc legbelül önmagaddal…

hol van a kutya elásva?

Van az Életben egy olyan rész, hogy fordulópont. Ez most vagy akkor jön, mikor ülsz a vonaton és a kalauz rád int, hogy add neki oda a jegyed. Vagy akkor, amikor kilépsz a kocsmából és rájössz, hogy a nő, akit szeretsz otthon vár téged finom vacsorával. Vagy, akkor amikor nem is várnád, az ajtód előtt áll teljes élet nagyságban és nem tudod hirtelen, hogy mit mondj neki. Mit mondasz neki? Gyere be? Vagy azt, hogy most nem alkalmas az időpont? Azt nem teheted meg, mert ha egyszer itt van akkor fordulni kell felé. És megteszed. Nem értem néha, az ember, hogy lehet ennyire vak? Hogy borítja el hirtelen az a szürke köd, amit mások rózsaszínnek mondanak. (Na nálam ez szürke, mert ha az leszáll a lelkemre nem vagyok önmagam, mi más az ha nem szürkeség?) Ha nem lehetsz önmagad, nem úgy érzed, mintha elvettek volna tőled valami fontosat? Főleg, ha utána még el is hagy, akkor még ki is tép egy darabot és magával viszi, zsebre rakja, hogy az még jó lesz neki valamire, te meg csak ülsz a fotelbe…

miénk a ma este

“Ha nem vagyok otthon, akkor a küszöbödön ülök, begombolom a kabátom, és te csak várj. Felmegyünk az emeletre, addig húzd be a függönyt. Mi már készen vagyunk. Nézz fel és fordulj balra. Egy kérdőjel lóg a fejünk felett, s nem adjuk ezt a napszakot senkinek. Mert minden amit kaptam, pár lopott másodperc és nem tudjuk elengedni a többit.A csillagok összeütköznek, visszatérünk az életbe, a szikrák repülni fognak. Egy pillantás a szemeidbe és szívem újra megnyílik.Tudom, hogy most fogy az idő, de valahogy visszatartjuk a Napot. Nézd az eget! Miénk a ma este.Gyere, majd 9-re. Egy másik bőröndbe csomagolsz. Hagylak a még meleg ágyban, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne ébresszelek fel. De haszontalan az egész. Lábujjhegyen kiosonok és akkor lesz minden hirtelen nehéz. Mielőtt jobb lenne…Csak azt fogod várni, mikor hallod meg a lépteim a lépcsőházban. És én majd be sétálok az ajtón.Tartsd nyitva a szemed, nincs idő lecsukni. Most annyira szoros az idő. Még mindig este van. (egy darabi…

minden kapcsolat fán terem

Említettem már párszor a vasárnap “fogalmát” a naptáramban. Azt hiszem kezd átalakulni az utálatom, valamiféle, “ez az a nap, amikor olyan dolgokra jövök rá, amikre más napokon nem vagyok képes rádöbbenni”. Ez az újabb definíció a maga kis nyaka tekert módján. Az emberek ‘megeszik’ egymást. Nem, most komolyan beszélek. Ha az egyik depresszióba esik, a másiknak muszáj megvigasztalnia. Ha az egyik fél valamitől, a másiknak egyből ki kell belőle beszélnie, hogy “de miért”. Ha az egyik nem akar valamit, a másiknak muszáj rábeszélnie, mert ettől lesz érdekes a dolog. Ha leesik egy alma a fáról, egyből fel kell vennünk megnézegetni, megtörölgetni, és bele harapni még ha kukacos is. Nem bírjuk felfogni a tényt, hogy ahány ember, annyi életszemlélet. Számolhatnánk az ostorcsapásokat a hátunkon akárhányszor feltettük valakinek a kérdést, “te miért teszed ezt magaddal?”. Azért, amiért te is olyat teszel, amiért valaki felteheti neked ezt a kérdést. Más szemlélettel élünk, más múlttal rendelkezü…

béke és szerelem és emberek

Szeretem a majdnem tökéletes napokat, amikor a végén csak lehuppanok a fotelbe és összeszedem emlékképeim, hogy mi is történt velem ebben a pár órában. Azt is kedvelem, hogy ilyenkor döbbenek rá olyan dolgokra, csak úgy a semmiből, amik ott hevernek a lelkem legmélyén és kibontásra várnak. Olykor, viszont ezek a kis csomagok megunják a várakozást, és önmaguktól jönnek fel a felszínre. Az emberek többsége elköveti a hibát, hogy nem hallgatja meg őket és zavaró muslicának tekintve az összest elzavarja. Ez hiba. Hiszen ezek a kis lélek hangok súgják meg nekünk a következő lépést, vagy azt hogy most jó úton haladunk és az idegesség, amit érzünk egy hete, most már hiába való, és felesleges. Hirtelen száll el a gond, és helyébe egyfajta béke kerül, ami arra késztet, hogy csak úgy mosolyogd el magad az utcán, és nem arra gondolj, hogy milyen problémával állsz szemben hanem azzal, hogy amit bajnak hívsz, az nem más, mint életed következő forduló pontja, csak félsz elkezdeni. Nem azt mondom, h…

múzsa a fiókban

Kép
Azt hiszed én nem merem megtenni? Dehogynem. :-) Aznap talán negyvenhétszer hallgattam meg a Last time around-ot amikor kijött az album. Nem  tudom mi volt akkor a módi, de hogy nem a trend után mentünk az is biztos. Leszállt hozzánk a felismerés és onnantól kezdve csak felfelé vezetett az út, ami persze egyszer meredek az legközelebb lejtős lesz. Természetesen miért is maradna ki az “élmény” belebuktunk úgymond, és hátat mertünk fordítani annak a két embernek, aki oly észrevétlenül adagolta nekünk a varázslattal megszórt ihletet. Ami rendesen meg is térült, megszenvedtük az összes nélkülük eltöltött percet, s időt, mire egy szép nap rájöttünk nincs élet múzsák nélkül. Így a fiók mélyére nyúltunk és újra elővettük azt a két kis figurát, akik oly sok mindent adtak át tudásukból. :=)Hányszor, de hányszor mondtad nekem, hogy “give me some poison baby”? Össze sem tudnád számolni már, hányszor váltál őrültté, mikor rád jött a paranoia. Nem is tudod már hányszor álltál a tükör előtt és kérd…

Kívánság műsor

Helló, Jó reggelt mindenkinek! Születésnapom alkalmából, szeretném kérni a Nick Jonas and The Administration - Who I am című albumának, mind a tíz darab számát! Köszönöm szépen! :)))

napló bejegyzések

(valamikor) 2010. február: “A rejtett képességem.. el tudom érni, hogy palacsinták jelenjenek meg.” (J.J.)2010.feb.09: Life is good! /Eri nyelvtanára szerint lázadunk. Naná, hogy lázadunk. :]2010.02.25: Eri szomorú. ‘Megfogom a kezed és Californiáig húzlak’ “I can’t stop the rain from falling, Can’t stop my heart from calling you. It’s calling you.” Hogy találod meg a nagy Ő-t? -Shift+ő. Tessék itt a bizonyíték, hogy már tavaly is ezen gondolkodtam: 2010.03.01: Azon gondolkodtam, hogy Debrecenbe nincsen göndör hajú cukimókustündérbogyómogyi srác? Vagy csak én nem láttam eddig? 2010.03.04: “Hé Nick, szerinted nagyítja ez a szemüveg az arcomat?” –“Ennél nagyobb arcod már nem is lehetne.” 2010.05.14: Ma láttam életem legnagyobb szivárványát.2010.05.: “Szeretem mikor nevetsz, mert akkor néz ki legjobban a kis pofád.” by: AdamSzeretek otthon ülni, de muszáj gyakran kimozdulnom. Kint már vár a következő impulzus, amiből megalkothatom az új kollekciómat. Csak meg kell találnom.” (Giorgi…

repülj velem

Akkor ugrom. Még nem döntöttem el, hogy a negyedikről elég lesz-e, vagy menjek feljebb még öt emeletnyit. Bár ki lenne az az ember, aki beengedne a lakásába, hogy ugorjak? Igazából az van, hogy a lelkem tinédzser korát éli. A hosszú több mint egy éve tartó csevegését és agyamban duruzsolását abbahagyta. Egyik napról a másikra megnémult. Nem mond már nekem semmit. Nem is akar  tőlem semmit. Ma legszívesebben sírnék, de nincs miért. Sőt úszkálok a lehetőségek kádjában, de a lelkem nem válaszol a kérdéseimre, nem mondja mikor jó neki mikor nem. Döntsek én? Egyedül? De azt, hogyan kell? Egy csendes lélek mellett, hogy él az ember? Hogy lehet tenni, anélkül, hogy éreznéd, mit akarsz? Új élet kell. Azt még is, hogy csinálsz magadnak? Lerohantam a lépcsőn szélsebesen. Arra gondoltam mi lenne, ha egy hídról ugranék? Csak nem voltam benne biztos, hogy az megfelelő helyszín lenne? Majd azokat is megkérdeztem magamtól. Ki venné észre, ha már nem lennék? Valakinek eszébe jutna, hogy ma nem mentem…

nézz rám, ha mersz

Rolling in the deepNem tudom, hogy az időjárás miatt, vagy mert rosszul keltem, de nem bírtam ma az emberek szemébe nézni. Hiába próbáltam kedvesen mosolyogni egy öreg nénire, egy furcsa szemforgatás és félre nézés volt a válasza. Azt hiszem nem jött össze a mosoly. Utána nem is próbálkoztam tovább. Ma egyenlőre még nem tettem sokat a társadalomhoz. Mondok valamit. Nem is akarok. Ma nem. A mai nap látom a rossz oldalatok, látom a sok kegyetlenséget, amit elkövettek. Látom, ahogy álszent vigyorral mondjátok a másik szemébe, hogy szeretlek. Észre veszem azt is, hogy önző módon használtok ki, hogy ha épp nincs semmi dolgotok (mert egy szórakozásnak megteszi). Hogy van képetek virágot venni a másiknak azért, hogy a saját bűntudatokon enyhítsetek a tegnapi bűnötökért? Hogy vagytok képesek beletaposni a másik lelkébe, úgy hogy még az agyatokig se jut el, hogy össze törted ezzel a szívét? Csak a saját emberi javatok, az kell. Azt kell előnyben tartani! Majd ha egyedül leszel és ordítanád a g…

Hass, alkoss, változtass!

Van, hogy nehéz minden. Van, hogy szenvednünk kell valami elvesztése miatt. Van, hogy érezzük valami hiányát, ami még nem is volt a mienk. Van, úgy, hogy csak tengünk az éterben, mintha nem is léteznénk, egyszerűen vagyunk. Vagyunk egy test, egy ember, egy karakter, de nem egy szív, nem egy lélek. Olykor elbújnánk a világ elől. Olykor szeretnénk egy madár lenni az égen. Olykor akarjuk, hogy a szél elvigye bánatunk. Olykor segíteni akarunk egy kipukkadt léggömbön. De, nem lehet. Miközben alkotsz valamit, egy percre megszűnik a világ. Azon jár az agyad, hogy milyen lesz a végén, vagy mit akarsz még hozzá rakni. Amikor megalkottad azt a valamit egy percre a világ a tiéd lesz. Lehet, hogy az csak egy kis papír hajó, virágos zászlóval, vagy egy nagy terjedelmű novella, esetleg egy művészi fotó, a gyűjteményedbe, de ami a lényeg: a Tied! Azért született, hogy kifejezzen téged, hogy általad legyen Te. Az önmegvalósítás útja hosszú, és ha elhúzod lehet végtelen is. Rajtad múlik, mikor akarod …