Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2011

LA

Napos reggelre ébredtem, bele rúgtam a szekrénybe véletlen. Nem tudtam, hogy életem megváltozik pont ma.Kísért három fickó, meg két betű az L, A.Kinézek az ablakon, előre-hátra,de nincs ott csak kacsa a sárba.Nyitom az ajtót, ki-be,Ott egy kertész! Ki ez te?! :oÍrásom kinn van a szabadba,fényképed, meg eljutott a tengerentúlra.!Erre mondom én, hogy megfordult a sors kereke,Miénk lesz a világ holnap reggelre.Hálivúd!,ahol az álmaink készülnek!Vad vágyaink a repülőtéren türelmesen ülnek.Most az egyszer ne nyúlj mellé,Csak ránk vár a hatalmas ellé.Itt az idő, eljött hát.Teljesítsd lelked legmélyebb álmát!A rock sztár haját már fújja a szél, A lány Santa Monica-tól elalél.California integet a Napsugaraiban,Akarom azt az érzést egyre jobban és jobban.Láthatatlan kötelék köt hozzád,messze nyúlik és melléd ránt. Addig míg itthon vagyok, és művemen dolgozom,el ne hagyj, mert azonnal váglak pofon. Melengesd a lelkem minden apró pontját.Had varrjam majd én be nadrágod foltját. Kamaón! Hej júú! …

stronger

Tényleg erősebbé tettél. Olykor az emberek a saját hibáik, tapasztalataik, csalódásaik által lesznek erősebbek. Az én feliratom, a szobám falán, másnak szól. De ő tud erről, és nap mint nap tesz róla, hogy egy percre se adjam fel. Várakozás közben is erősödöm. Arra várok, akinek nem kell elolvasnia az üzenetet, ahhoz, hogy tudja meg kell erősítenie engem.UI: Make me stronger!

két szív egy lélek

Itt reggel van, ott este. A Nap tőlük búcsúzott, és most nekünk köszön. Máshogy élünk. Máshogy cselekszünk., de még is van egy óra. Egy perc, amikor találkozunk. Én korán kelek, te későn fekszel, és pont akkor mindkettőnk ugyanazt az üzenetet írja fel: Life is good.Még szerencséje van. A rossz pillanatokban az egyetlen dolog, ami mindig megmarad, az: Joe.

automatikus érzelmek

Azt hiszem, hogy 15napja regisztráltam újra a valóságban. Egy buzgó-mócsing figura kirángatott a megszokott kis világomból. Egyszerűen annyira kíváncsi voltam, hogy még a kis csigaházam is oda adtam érte, és abban a pillanatban, nem gondolkodtam. Sem a következményen, sem a jeleken, sem semmi máson. Hogy így kellett-e lennie? Nagyon valószínű, hogy a válasz: igen. Szám szerint meg tudom mondani, hány álmatlan éjszakám volt, hány érzelem fordult át bennem egy nap alatt, és hány perc kellett, hogy felszáradjanak a szappan maradványok a testemen. Talán még is a legkönnyebb elengedni. A köztes időszak, míg elsétál a szemed előtt maga a húsz mázsás kőszobor a szíveden. Utána egy perc nagy űr. Majd egy hatalmas csapás, amit éjszaka élsz át a kispárnádba merengve. Majd az új reggelen, már semmi nem marad utána. Sem fájdalom, sem magány, sem bűntudat. Csak te. Te és a kis ártatlan gondolataid, és ötleteid a folytatásra. Egyetlen mosoly a jövőnek, ami csak szaporodik a Napsugarak alatt. Most, …

tartalomjegyzék

Volt egyszer egy cserfes határtalan nő, ez így nem igaz, mert még mindig van és létezik. Hála a jó égnek! Egy szép tavaszi délutánon, március huszon harmadikán, leült újságot olvasni. Vállig érő haját hátra csapva, fényképezőgépét arrébb rakva, had pihenjen a délelőtti munka után. Szépen megfontoltan lapozgatva a friss lapokat, elgondolkodva kezdte el falni a mondatokat.Lélekszárító- 2.oldal : Nem érezted még, hogy csak úgy lengsz egy kötélen és érzed, ahogy teljes erőből fúj hátulról a szél, te meg csak sodródsz, de nem sokáig, mert fel vagy csipeszelve egy kikötözött madzagra? Aztán, ahogy lecsendesedik a szél, szép lassan vissza szálldogálsz, a megszokott pózba és csak csüngsz. Nincs mit tenni, mert két válladnál fel vagy akasztva, és nem jön még senki ki leszedjen a magasból. Csoda, hogy nem kaptad még el a tériszonyt. Valamit rajzolgatsz a kezedre unalmadban, de se eleje se vége a firkáknak. Nagy futva érkezik valaki a távolból, kigúvadt szemekkel nézed, majd kapálózol a kötélen,…

az óceánom mélyéről

Ezt a kis történetet ma találtam  a “fiókom mélyén”, úgy hogy nyisd ki szépen és olvasd el! ‘Üdvözöljük fiókunkban’       Álom az Élet, de nem neked!Ha ma felkeresne egy tündér, azzal, hogy lehet ma három kívánságom. Először is kiröhögném, mert ilyen nem létezik. Másodszor, miután kiröhögtem, bele néznék a szemébe, majd azt mondanám neki: „Elmész te a …” Nem ezt a valóságban sem mondtam volna ki. Harmadszor, pedig odébb pöckölném a mutatóujjammal jó messzire, had repüljön az Istenadta. Már, ha persze a tündér tényleg egy apró szárnyakkal rendelkező kis csili-vili lény.  Aztán odébb állnék, és pakolnám tovább a gyárban a saját érzelmeimet. A gépek nagy oda figyeléssel fém dobozba pakolják őket és jó alaposan beragasztgatják, hogy még véletlenül se tudd egyedül felbontani. A futószalag, pedig szépen levezeti őket a nagy végtelenbe. Átadva a „Nagyfőnöknek”. A saját érzéseiddel nem te kereskedsz! Meg kell jegyezned, ha ebben a szakmában dolgozol.  Nem kell ide tündér! Egy elátkozott helye…

fogmosás, avagy a problémák szappannal “gyógyíthatók”

Ahogy öregszünk egyre több problémánk lesz., egyre több apróságból csinálunk egy egész zsíros kis elefántot. Egyre többször érezzük, hogy a világ terhe a mi vállunkat nyomja. Pedig csak gyermeki ártatlansággal kéne figyelnünk a körülöttünk lévőket, és a szívünkre hallgatni, ha meg kell hoznunk egy felnőtt döntést. Pont, mikor 5éves korodban kiengedtek a szabadba és te egyből letámadtad a homokozót, aztán szép sorba végig vetted a játszótér összes “akadályát”. Miért nem tudunk most is így gondolkodni? Nem értem, miért kell idegeskednem egy találkozó miatt, mikor az csak egy hinta a számomra, amibe beülök és csak hagyom had fújja a hajam a szél. Majd anyám megszólal az ajtóból, hogy azonnal menjek be, mert már megint, hogy nézel ki ‘jányom’? A ruhám sártorta maradványoktól csillog, a kezemre rá sem lehet ismerni olyan fekete, és a zsebeim tele mentek száraz falevelekkel. “De én csak gyűjtögettem anyu! Csak játék volt.” Ma már egy ilyen játék sötét kiszáradt szívet hagy maga után, és egy…

rajz a lélekbe

Csak szeretnék neked fújni egy színes szappanbuborékot
a meleg homokban elsüllyedni,
és mély nyomokat hagyni magam után.
Csak állni az esőben, míg teljesen átázik minden ruhám
aztán a piros esernyővel a várost járni.
Csak egy puszit nyomni az arcodra
egy pillantást a semmibe.
Mezítláb rohangálni a réten, a zöld fűben
a magasban ülni, ahol a szél kifújja minden baljós érzésed,
ami valaha létezett.
Csak mosolyogni, rád, és tudni...
Falat bontani, és házat építeni.
Fába vésni nevünket, hogy emlékezzünk rá
kik voltunk valamikor.
Nem álmodni, melletted ébredni.
Csak őrültséget csinálni,veled, mert te is ezt szereted.
Ilyen vagy. Magasba engedni azt a lufit, amire ráírtad terveid.
Még ha semmi értelme sincs, a lelki érték felbecsülhetetlen. Együtt tettük!

sakk matt

Kép
Életem kedvenc kis kacatjaiHirtelen lépett rózsakertembe és törte le percek alatt a töviseket szívem körül. Ő, mondja. Nekem nem kell, mert már tudja. Egy jelet küld az éjszakába én Napsugarat üzenek neki a reggeleken. Még is titok marad kiléte, és csendben lopakodik egyre közelebb és közelebb.Gondoltam ma rá, hogy lesz jelentősége annak, hogy láttam a Napfelkeltét. : ) Csak úgy jött. Annyi mindent mondanék ma, de csak lelkem belső repkedő szárnyasa tud megszólalni, és elmondani, hogy ma csak szeretek, és hiányolok. Vágyakozom valamerre. Most és mindig, külön és egyszerre. Ma várom az idő múlását, hogy végre ott legyek, abban a bizonyos megálmodott éjszakában.(la)Ahogy legjobb kis kacat gyűjtőm tanította, fesd színesre az eget, gyűjtsd össze azt is, amire nincs szükséged, szagolgasd a virágokat, rendezz mindent sorba. Talán tőle tanultam a legtöbbet a három év alatt, mit ember átadhat egy másiknak, azt én megkaptam tőle. Imádom, mikor ihletet kap és magával ránt. Vagy épp én fogom meg…

műanyag szárnyak

Kép
Mitől félsz ember? Egyszer szívesen meghallgatnám a magyarázatod. Miért teszel sokszor olyat, mit egyébként sosem tennél? Azért, hogy jobb legyen, vagy mert csak félsz, hogy elveszted a lehetőséged? Talán ma sokan félnek. Otthon, az utcán, a kocsiban, a boltba, a bankban, a színházban, az iskolában… Hogy mitől, az független és különböző mindenkinél. Talán még is van valami, ami közös pont lehet rengeteg embernél. Félünk elveszteni valamit vagy valakit. Olyankor csak szívedbe tép egy felismerés, hogy AZ már nincs többé, és felemészt a vágy és a szomorúság. Kegyetlenül tépi ki gyermeki gyengédséged a lelkedből és tesz téged érzéketlenné és valami dühös lénnyé, aki csak vegetálni képes egész nap. Nem néz mások szemébe, lázad a világ ellen, és égi háborút vív a saját érzelmeivel. Azt hiszi ez a természetes és megindítja a saját maga világ forradalmát. Nem törődve mással és senkivel, csak úgy lesz a jó, ahogy az a kis belső mocsok oda benn megszólal. Feketére festi a belső szerveket, és ne…

Az én kis sztorim

Zord havas éjszakákon éjjeli bagolyként huhogta fülembe gondolatait. Figyelmesen meghallgattam minden egyes alkalommal, mit akar mondani az est folyamán. Sűrű szavait, mint lencsét a borsó közül válogattam ki ügyesen. Holnapokba nyúló mondatait gondosan ültetgettem az üvegfalú rózsakertben. Izgatottan vártam valamire. Színes tornacipőmben, cserfes mozdulatokkal rohangáltam  mosolyogva a tüskés virágok sövényes útvesztőiben; később vettem észre, hogy lábam alatt a száraz talaj felitta könnyeim, kíváncsiságom önálló buborékot fújt magának, és a tövisek nem sebzik többé a testem. Délelőtti öleléssel ébresztette lelkem. Rakta az álomból valóságba az apró kis kirakó darabokat. Akkor még nem tudtam és nem éreztem mibe kezdtem bele és mivel találtam szembe magam. Csak sejtettem, hogy jobb lesz, ha mellette maradok. Tűzmadár lelkem, apró pillangóként égett a szívem peremén, angyalaim szárny csukva várták következő lépésem. Ha zuhannék, akkor elkapjanak. Egyetlen vékony cérnaszál választott el…