Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2010

totális eklipsz

Abszolút látszik, hogy ez az utolsó novemberi nap. Oda kinn szét lehet fagyni, pár pillanat választ csak el attól, hogy az égiek ránk rázzák párnáik tartalmát.
Délután fél hatkor rudit majszolva, az ágy mellett teát szürcsölgetve, csak egyetlen cserfes gondolat futkos az agyamban. A fülemben valami rohadt magyar rapp árad az mp3-on keresztül. (de olyan jó ritmusa van, nah.) És ma én vagyok a kuka felelős. Kedd.
Ráadásul nem hoztam magammal "pót" körömlakkot és a lila már kezd lekopni :( . Pedig olyan szépen megcsinálta most ez a jány. : D
Hogy most se perc alatt fordítsam a szót komolyra, és te ne tudd követni, csak ha elég élelmes vagy hozzá. Most nézzem más szemszögből a világot.
Mi emberek, (remélem még nem rossz a megfogalmazás) kerülünk olyan helyzetekbe, amikor már kénytelenek vagyunk hagyni magunk, had sodorjon a képzeletbeli ár, arra a helyre ahol éppen meg van írva, hogy lennünk kell. Jól bevált egyszerű és lusta megoldás., persze ha épp nincs kedvünk harcolni a NAGY üg…

csak egy sál

Azt kell mondjam elég sokat tanultam ezen a héten. Igen, "sajnos" nem az iskolában. :) Az élet, megint űzi játékát, amit velem kifejezetten képes élvezni.
Hallottam például a történetet, miszerint régen abban a furcsa világban, mikor az embernek még két feje volt, békében és nyugalomban éltek egymás mellett. A gond szavát nem ismerve, a tökéletes életüket megirigyelve, puszta féltékenységből az istenek szét választották őket és a világ több pontjára szórták szét mind. Így férfi és nő örökké harcot vív, keres, hogy találjon. Hogy megtalálja lelki társát.
Mert igen is vonzzuk a hozzánk hasonló embereket. A köztünk lévő láthatatlan szalag, ami a végtelenig érhet, és egészen közel húz, ha úgy adódik a történet. Majd, végül lesz egy, aki feltekeri a szalagot, felteszi egy polcra, mert már nincs rá szükség többé. A szalag akkor már egy masni lesz, összekötve két életet, egy sorssá kovácsolva.

Még mennyi mindent kell tanulnod. Én, ki még a felét se éltem meg, de te, aki még nem látod,…

vannak határok

Minden reggel azt gondoljuk, hogy "ma megváltom a világot". A ma lesz az én napom.
Én is szerettem volna ezt hinni és akartam is, de miután azt álmodtam, hogy Kevin Zegers meghalt. (Nem tudod ki az, mind egy is, csak egy színész) Egyből a valóság alapját kerestem, agyam játékának., és miután sikeresen rájöttem, hogy túl éltem a tegnap esti vihart, nem törte be ablakom a szél, és csak álmodtam azt a dolgot. Egy órás ébresztő óra kinyomkodás után végre elkezdtem a napot. Több kevesebb sikerrel. Ugyan is tökéletesen elterveztem, hogy tovább gyűjtöm az anyagot a szakdolgozat témámhoz, de amint kezembe veszem a könyvet össze folynak a betűk és nem kapok levegőt. :)
Még is úgy gondolom ez a mai nap, olyan kávé kontra NJ. and the Administration-ös reggel. Pont mint régen.
Ez persze, csak mellesleg javított a délelőttön. Azóta se találom a helyem.

Tegnap:
Nem szeretem a téli időszámítást. Korán sötétedik, így a délután öt óra már estének számít ilyenkor.
Elindultam hát haza. Mint kell írn…

nonstop

Szeptember tizenkettő, nem nem ez a dátum volt. Már jóval november elején járt az idő. Nincs pontos időpont, de a lényeg még is az, hogy találkoztak.
Egy férfi harminc év körüli. (ebben az évben lépte át a harmadik x-et) Rövid fésült haj, jó kiállású. A mai fiatalok talán azzal a jelzővel illetnék, hogy "micsoda édes pasi" vagy "ilyen vonzó alakot rég láttam".
Viszont a lány, akivel akkor találkozott ennyit mondott: "Hordott már a hátán ilyen helyes pasit a Föld?" Egyik sem gondolt bele, hogy ma, ott, azon a helyen meg fog változni az életük. Egyik sem sejtette, hogy többé már nem lesz minden ugyanaz.
A lány fiatal, cserfes, mindenre felfigyelő. Igen mozgékony, mosolygós. A világ tárva nyitva van előtte, színes egyéniség. Szabadság iránti szerelme megingathatatlan.
Éppen hazafelé tartott, amikor gondolt egyet és lerövidítette útvonalát a következő elágazásnál. Gyorsan kapkodta kis lábait, a magassarkú cipő jócskán lassított járásán. De nem bánta. Ideje bőven …

célvonal

"Adjam fel az eddigi életem , vagy szakítsak ? Változtassak vagy szenvedjek ? Mindkettővel nem lehetek teljes , de nélkülük félember vagyok. Elhagyni nem vagyok képes , de bolond énemet nem szelídíthetem meg. Elhagyni nem tudom , miatta nem változom. Az élet nem könnyű , döntés előtt állok , nem dönteni nem lehet . Szenvedek. Gondolkozok. Dönteni nem tudok . Nehéz. egyedül vagyok. "

Nem működik a gépezet. Az időgép ma nem visz sehová. Meg sem mozdul. Apró radarjai most a semmibe vezetnek, és nincs többé Nyugat vagy Kelet. Nincs se jobbra se balra.
Érzed belülről éget, valami és nem tudod mi az. Nem érzed azt amit régen. Neki mész az első gondolatnak, és az első dolgot, ami kezed ügyébe kerül hibáztatod. Te vagy az okozója mindennek.!
De hol van a válasz.? Ki irtanád legszívesebben az egész életedből, vagy vissza fordítanád az idő kerekét. Majd újra ott lennél, ahol régen. Ott, ahol még szerinted jó volt.
Csak azért mert most nem találsz választ.
Mert nézd meg csak: Ott vagy…