Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2010

valamikor

Van, amikor csak kimegyek az udvarra, hogy meggyőződjek róla, nincs is hideg.
Van, mikor csak bekapcsolom a tv-t van-e valami érdekes a számomra.
Van hogy, csak ülök a gép előtt és nem tudok hova tovább kattintani.
Van olyan is, amikor írok egy üzenetet, de sosem küldöm el. Senkinek.
És akkor mi van?
Mert, van hogy már nem akarunk tovább haladni. Megérkeztünk arra a helyre.
De van, amikor igen is, tudjuk, hogy nagyon nincs még itt a vége. Sőt még csak most kezdődik majd el.
Nem hiszem, hogy most van itt az ideje, amikor előrántom a zsebéből a belépőjegyet, és csak úgy a levegőbe emelem. Valaki, majd kilyukasztja és már ott is vagyok. Nem. Most még, biztosan nem.
Van, hogy baj van a dallal.
De van olyan is, mikor csak sétálnál egész nap. A semmibe, egészen a meghódításra váró horizont pontig.
Én megtenném. Ha tehetném. Azt is megtenném, hogy amikor ott vagyok, egy kattintásra lefotóznám a pillanatot, hogy örök maradjon.
Biztos, Te is álltál már a tükör előtt és mondtad a tükörképednek: "Úgy …

Újra

Apró rezzenések teste
fordulataiban
Halk kiáltások a múlt
pillanataiban.
Vágyakozó akarat az
ösztönök felett.
Ölelések kötnek össze
minden lelket.

Sikolyok, érzések,
érintések.
Egy világ.
Színek, napok,
tárgyak.
Egy ember.
Szemek, kifejezések, mondatok.
Egy szenvedély ébredezik.

nagy sárga taxi

Christoph

Esőben várlak téged., mert megígérted, hogy értem jössz.Nem jöttél. A nagy barna kabátom már kezd átázni, és kocsik suhannak el mellettem, mind belehajt egy-egy pocsolyába.A csomagjaim a földön, megáll egy autó előttem és nyílik az ajtaja.Beszállok.Szó nélkül el is indul, de nem mondja merre visz.Mintha bíznék benne hagyom had vigyen.{ma már úgy is mind1} Kinéztem az ablakon, az a sok rohanó ember, én meg lassított felvételként éltem az életem, és nem tudom merre megyek most. Nem láttam a sofőr arcát, egy fekete sapka takarta.Nem is szólt semmit csak vezetett.Kis idő után megállt. Egy nagy ház előtt, ahol még soha nem jártam. Hátra fordult a sapkás ember.Rám mosolyog, majd azt mondja: "Nem megmondtam, hogy mindig vigyázok rád!" a sofőr te voltál.

my Angel


horizont szerelem

Egy pontig biztos magában az ember. De egy ponttól eléri azt, hogy egy percre megrendül. Legyengül és nem tudja pontosan mi a teendő.
Szembe kerül azzal, ami eddig elérhetetlen volt. A horizont közepe most máshová kerül hirtelen és új képet tár elé.
Csak áll és néz, hogy felfedezhesse az új képet, de nem biztos, hogy tud vele mit kezdeni. Vagy fel van- e készülve rá.
Szeretem nézni a horizontot. Főleg mikor, apuval utazom. Azóta sem tudok rájönni, mi azaz érzés, ami elfog akkor. Amikor kinézek az ablakból és nem látok mást, csak a nagy pusztaságot magam előtt. Az ékszín kék eget a fehér felhőkkel, amik egy ponton össze olvadnak a földdel. Közepén a lemenő vakító narancs sárga koronggal. Olyan megmagyarázhatatlanul a messzibe vezet, mintha ellátnék egészen a végéig, de csak addig, amíg az én utam fog tartani. Látom a végét, ott, ahol majd ha vissza nézek, látni fogom, ahogy álmodozva elkalandoztam azon az úton.
Azt érzem, hogy a végtelenig tudnék menni, de most rögtön. Abban a pillanatban.…

rezzenéstelenül

Egy őszinte szó, egy őszinte mosoly.
Egy gyenge szellő, egy nagy szívdobbanás. Egyetlen rezzenés, addig a pontig, amíg meg nem látom.
Egy teljes óra lélek dörzsölés. Mintha a falhoz csapkodnák a gondolataim minden darabjait.
A testem reszket és szabályosan görcsösen ragaszkodom a valóságomhoz, és látni se akarom.
Csak legbelül, valahol mélyen.
Még is lemegyek hozzá.
Három perc. Ennyit még engedek. A szívem már nyugodt. A testem izeg-mozog. A lelkem elkalandozott.
És megjelenik.

Nincs levegő.
Bárcsak itt lennél. Bárcsak a fotelből figyelnél, hogy jól vagyok-e?
Megfognád a kezem és mondanál valamit.
Nem vagyok egyedül. Mert velem van.
Együtt. Mi tudjuk merre visz az út. És merre megyünk mi.
Egy oldalon harcolunk.
Már tudom mi tesz téged igazzá.
És engem mi tesz láthatatlanná.
Ha igazat mondok, valami megerősít. Ha sugall, van mi biztosítson.

Az tesz erőssé, ami legyengít.
Nem tudom mit gondolsz, mikor rám nézel, vagy mikor csak figyelsz.
Én csak hintázom, te meg mellettem vagy és mesélsz.
Egy külön világ. …

napi kivánság

Sok mindent "kívántam" már magamnak az évek során. Van egy valami, amit a mai napig tiszta szívből kívánok. :) (...)
De már volt példa zavarba ejtő hírnévre. Spanyol országból importált dögös meglepetésre.
De akadt már egy teljes nap vidámság, színes lufikkal, az aranyhalam kívánság listáján.
A "rosszabb" időkben, pedig egy tál sült krumpli sok majonézzel.
Ma, viszont szívesen elájulnék a liftben, és legközelebb az ágyamban ébrednék. Nem emlékeznék a köztes időre. Csak meglepődten figyelném a srácot, aki a konyhából kikanyarodva hozza nekem a teát. Majd jönne a "mi történt" a "kösz, hogy felhoztál" meg a nevetgélés és az "összefuthatnánk, majd valamikor" duma. Szóval értitek... :)
(most kétségbe se vonhatjátok, hogy nincs fantáziám, így hétköznap ) :D
Valójában nem vagyok az az ájuldozós típus, úgy hogy egyenlőre ez a kívánságom is a várólistán landolt.
Meg kell tanulnunk csoportosítani és szelektálni a kívánságainkat. Nem elég nagy ehhez a h…