Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2010

24órával korábban

25 percem maradt. Nem viccelek, tényleg csak annyi. Most vagy elmondom 25 percbe sűrítve mit éltem át az elmúlt két hétben. Vagy 25 perc alatt leírok egy fiktív kis történetet, amit ide improvizálnék csak így hirtelen.
A gyors helyzetjelentésről már nem is beszélve.
Manapság nincs is kedvem annyit írni. Valahogy elveszi a város a kedvem.
Ez a nagy város, sok ember, nincs szúnyog plusz föld út dolog (nem arról van szó) tetszik meg minden ilyesmi, de néha nyomasztó a betonrengeteg. És én egyenlőre nem látom benne az elkapni való képzelet részét.
Bár nem telik el nap, hogy ne látnék valami olyat (vagy egyszerűen csak egy házrészt) amit lefotóznék és eltenném a nagy világnak emlékbe, megfagyasztva ezzel azt a kis pillanatot örökre. Erre vágyom.
Szeretném ezt csinálni. De egyenlőre még nem tudom hogy tegyem. Szabad a lelkem, dehogy ennyire?

A másik "problémámról" nem beszélek. A lényeg, egyszer valaki azt mondta, "ha meg tudod álmodni, meg is tudod tenni!"
Ha én meg tudom azt …

24órával később

Néha vannak rossz hangok! Nagyon rosszak, amik azt suttogják: bújj el! Menj messzire! Hagyd veszni! Ne légy szerelmes! Nem kell ez neked! Úgy sem fog menni!
Hol van az, van-e egyáltalán olyan kapcsoló, amivel ki lehet kapcsolni ezt a hangot?
Ha folyton rá hallgatnánk, nem születnének kapcsolatok. Nem válnának valóra álmaink. Nem tennénk semmit, ami fontos lenne az életben. Egyedül ülhetnénk a szobánkban egy hörcsög vagy aranyhal társaságában. És siratnánk a lehetetlent, ami lehetséges lett volna. Ha kicsit kitartóbbak vagyunk!
Mert minden rajtunk múlik.
Persze egy bizonyos határig.
De, amíg csak lehet kiállunk a magunk kis dolgaiért. A természetes lázadás senkinek sem ártott eddig. :)

Csak egyszer tényleg szeretném kikapcsolni ezt a hangot, ami nem hagy aludni. Nem enged gondolkodni. És még álmaimban is kísért egy láthatatlan alakként. Félek, hogy egyszer testet ölt bennem és kíméletlenül utam állja.
Most csendben mellé nézek, megpróbálok nem figyelni rá. De ha mérges, akkor egyszerűen magáv…

személyes üzenet

Mondd meg, mikor akartál szólni? Újra áltatsz, és elhiheted velem, csak Én vagyok! Pedig hazudsz végig! Azt hiszed nem tudom, mi van veled. Mi van a szavaid mögött. A másik életed, amit előlem titkolsz és annyit nem érdemeltem meg eddig egyszer sem, hogy elmond. Pedig elmondásod szerint Én, vagyok a... mindegy ha kimondom, ha nem tetteid nem azt árulják, amit a szád.
Lehet, hogy sokáig nemet mondtam és nem akartam ezt az egészet. Lehet, hogy féltem az egésztől! De valahol legbelül bíztam benne, hogy most más lesz. És megváltoztál. A testem beleborzong, ha rágondolok, de naiv voltam. Az emberek nem változnak. Főleg te.
Miért teszed velem ezt? Miért töröd darabokra a szívem? Miért kell folyton sebeket hagynod bennem? Miért érzek mindig utánad jéghideg esőt és miért nem egy meleg fuvallatot?
Folyton vissza térsz az életembe és minden érzéstelenítés nélkül, anélkül, hogy megkérdeznél nekem mi a jó, boncolgatsz. És kivágod magadnak a szerelem jelét a testemből. Aztán rájövök, megint mit tett…

kiegyezés

Mivel, ma ez a harmadik blogbejegyzés, aminek neki ülök. És ez sem akar a helyére rázódni, itt egy régebbi bejegyzés.

Néma látomás
2009-04-04 09:53 szombat

Mintha egy kihalt földúton sétálnál végig. Mindent betemet a nyugalom és a csend. Képzeletben már érzed a szellő lágy érintését, hallod a patak csorgását. A dallam a füledben messzire visz. -Nyisd ki a szemed!- A lábnyomaid, láthatatlan jelet rajzolnak a betonon, mik az előbb még láthatóak voltak a porban. Nem ismered fel az ismerős arcot, csak elmész mellette szótlan. Most nem azt látod, amit ők. Veszel egy mély levegőt, a tested belülről bizsereg., már nem is látod az utad, egyszerűen érzed, hogy merre kell menned. Kegyetlenül elhagytad a valóságot. Megpróbáltam magam kívülről nézni, de nem láttam mást, csak egy nagyon elkalandozó, senkire nem figyelő, mégis valahova tartó lányt. Ijesztő látvány volt. Hazafelé tartottam. Nem akartam mást, de ez az út sem tarthat örökké. Egyre biztosabb léptekkel, a lelkemben forrón égő tűzzel, szárn…

mielőtt még...

..még kijelentettem volna: Life is good! (ezt nem mondjuk másképp)
Sok dolog történt, ami miatt ezt újra kijelentettem. De mint minden ez is elmúlik hamar. Hirtelen jött mosoly gyorsan tova száll a következő fuvallattal. De én nem tágítok a mottó mellől.
A mai nap teljesen becsavarodós. Nem tudom mi van velem. Most csak egyszerűen jobb lesz, ha kiírom magamból a belülről csiklandozó kitörni akaró érzést.
Annyira birizgál, ez már nem egy angyal, inkább ezer lepke. Amik apró szárnycsapásaikkal vihart csinálnak odabenn. A levegő szaggatva áramlik ki-be orromon. Szinte érzem, ahogy a hideg fuvallat végig megy a torkomon, majd megfordul és újra a való világba tör ki.
Az agyam leállt. Most már. Ami eddig cikázott benne és le-fel járkált. Körbe-körbe majd egyre lejjebb és lejjebb. A gondolat, ami egyre mélyebbre és mélyebbre csúszott a fejembe. Most valahol ott van két apró agytekervényem közt befúrva. De az agyam leállt. Nem gondolkodik. Csak néz. És érzékel. A vérem útját változatlanul kering …
:) Life is good :)

habszivacs

Ha valaki ma megkérdezné tőlem, mi akarok lenni, ha nagy leszek. Nekem ez a kérdés úgy hangzik, "Mi az álmod?". Igazából, ma, két dolgot is mondanék ennek válasza képen. Nem voltam az a típus, aki már kislányként megálmodta, hogy balerina-szakács-óvónéni-hercegnő-állatorvos-színésznő lesz. Én az voltam, aki természetvédő aktivista-szabályok ellen lázadó szabadság szerelmes hippi-valami újat a szavakkal alkotó ember-folyton mozgó mindent megfejtő lány. Engem formált az élet. Hagytam had vigyen a sodrás, hogy egyszer majd rájöjjek mi a célja velem a 'világmindenségnek'.
Persze, egy apró halvány sejtésem volt arról milyen utat szeretnék majd bejárni egyszer. Ha eljön az ideje. Az idő itt van. És meglepődtem, mikor rájöttem ráléptem az útra. Teljes egészében Én, lehet az út kicsit kacskaringós és sövényes, de a "halvány sejtésemhez" képest, tökély. Igaz nem leszek sem balerina sem szakács-óvónéni-hercegnő-állatorvos-színésznő, de ha el nem felejtem miért élek, a…

48órával később

Hallucinálsz a láztól? Még véletlenül se hidd, hogy Justin Biebert láttad!

A milyen volt a napod kérdés után, szemem a végtelent pásztázza, gondolataim ezerfelé, és ennyi jut eszembe.: Szeptember első napja, mindenki elindult a suliba. Mások beköltöznek. Valakik buliznak. Van, aki dolgozik. Én meg... 48 órával azután, hogy elhagytuk a tökéletes nyár gondolatát, azt hittem megúszom a megfázást. Aznap, mikor elúszott az eddigi legnagyobb blogsztorim, (igen, ha sokat említem megnyugszom tőle) eláztunk, kicsit, meg fújt a szél, de túl éltem már durvább "természeti támadást" is. De a következő hibám, amikor az időjárás újra becsapott, én meg betegségbe estem.
Hogy milyen napom volt? Egész nap lázasan feküdtem, vagy ültem. Fél napja megállás nélkül esik. Milyen kedvem lenne. Bár meg van a maga pozitívuma. Egész nap nyomhatom az ágyat és aludhatok, de a testem, nagy árat fizet ezért a "wellnesért". A szívem ki van akadva a lassú és fájdalmas levegő vételtől. Az orrom fáj. …