Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2010

így jártam magammal

Ne tervezz két óránál előbbre!

Megtanultam a leckét!
A szombaton elúszott eddigi legnagyobb blogsztorim után, amit sajnos még egy ideig emlegetni fogok. Most várom, hogy a sült galamb berepüljön a csukott ablakon. (lehet ki kellene nyitnom) De addig, míg repülne a pipi, addig unalmas életem apró pillanataival boldogítalak benneteket. Megfűszerezve egy-két fiktív agyamból kipattant sztorival.
Megfáztam. Felejtős egy történet. Ezer éve nem voltam beteg és most lovagolok a témán, mint a bacik ahogy tombolnak bennem. Annyi, hogy a legextrább, amit megmertem ma tenni, az hogy sapkába két pulcsiba, nagy kabátba elmentem a boltba, biciklivel. A szél majd elfújt, de túl éltem és nem megyek ki többet, míg vissza nem kapom az eredeti hangom.
Ez így az olvasókkal nem fair, úgy hogy keresnem kéne nektek valami rágcsát, tőlem még úgy régebbről. Na utána is nézek van e még valami befőtt a szekrényben.
Na, találtam is egyet. Ilyen voltam tavaly nyáron, vagy azelőtt.

Esti séta

Álarcot hordasz te is, én is. …

az elúszott eddigi legnagyobb blog sztorim

Csak egy bábu vagy te is

Hajnali háromkor csörög a telefonja. Mary felveszi, de nem szól bele senki. Egy ideig.
-Haló! Ki az! -kiabálja a lány kétségbeesetten. Fel ül az ágyán. Haja az arcába hullik. Vesz egy hatalmas levegőt, ami teljesen felébreszti. Hallja, hogy van valaki a kagyló másik oldalán, hallja, ahogy lélegzik.
-Mondjon már valami! Kérem! -teste vissza esett az ágyba. A telefont kiejtette kezéből és úgy döntött nem érdekli tovább az eset. Szemei újra elnehezedtek. Mély álomba zuhantak.
Este rémálom zavarta, mintha falhoz csapkodnák minden gondolatát. Menekül, de a lábai nem engedik. Fúj a szél és ő csak fázik. Érez, mindet érez, aminek neki ütközik. A fájdalmat is, a lecsorgó vért a nyakán. Mindent.
Fél hétkor az ébresztő óra bekapcsolt. Az egyre hangosabb ritmusával kiverte a lányt az álomból.
Kezével lecsapta a zajos tárgyat az éjjeli szekrényéről. Felvette ágy mellett heverő papucsát és lassan becsoszogott a fürdőszobába. Úgy érezte a feje nehéz a nyaka rettenetesen fájt, min…

zavar

A mély megnyugvás, mikor jön el?
Hisz még meg sem vívtuk a csatát. Mindez, csak a vihar előtti nagy csend. Az apró csalódások, amiket át kell élnünk napjainkban, csak felkészítés arra, ami jöhet még.
Rajtunk múlik minden, az is, hogy mekkora lesz a háború, mennyit bírunk még és mennyit győzünk meg.

azonosság

D.H,N.J,E.I,H.S,A,..

Vajon mikor hazudok magamnak?
Az asztalon hever egy régi cetli. "Kiteríteni a ruhát a mosógépből" áll rajta. A másik oldalán "El ne felejtsd felhívni nagyanyádat". Egy másik cetlin "Thomas mostani címe szerepel". A kétoldalas cetlit az "el ne felejtsd" táblámra ragasztom a másikat összegyűrve a fiókba. Mintha hagynék neki egy kis kaput, hogy egyszer még előkerüljön. Nem egyből a kukába. Egyszerűbb lett volna. Így viszont elfelejtettem nagyanyám felhívni a ruhákra este találtam rá, mikor zuhanyoztam. De a h**e cím még mindig itt van a fejemben. Kívülről fújom. Miért? Elfelejtem néha azt, hogy a jobb kezemen hordom az órát, eddig a balon hordtam és reflexből azt nézem meg először mennyi az idő.
Rém álmokat látok, fura gondolataim vannak néha, félek a méhektől, utálom az ihlettelenséget, folyton hiányzik valami, nélkülözöm.-rengeteget, néha instabilan állok a valóságban, szoktam álmodozni erről arról, a zene éltet, a biciklim nélk…

álmatlanság

Ma csak egyszer láttam
ma csak egyszer tévedtem.
Most tényleg nem tudtam, hol fáj. Vagy fáj-e egyáltalán.
Amikor elolvastam azt a bejegyzést az idegentől, bonyolultnak tűnik. Másoknak. Én minden szavát értettem. El sem kellett gondolkodnom rajta.
Hát így állunk. Hol van az idő, amikor még azt a mondatot sem értettem, hogy "hiányzol".
Ma már értem.
Itt már nem fájdalomról beszélünk, hanem eltemetett emlékekről.
Ha a tükörbe nézve mást látok, mint aki a valóságban él. Már nem ijedek meg.
Vissza néz. A múlt. Előre tekint. A jövő.
De a jelen. Egyszer sem.
Élek. Érzek.
Megyek. Döntök.
Ez a jelen. Megálmodom a jövőt. Eltemetem a múltat.

Még is van egy része. Mindennek van egy olyan darabkája, amit még csak, ha nagyon álmodom. Akkor érzek.
Ez az a rész, ami fontos lenne, de nincs.
Ha nagyon akarom, ha fel vagyok készülve. Ki fogja tudni ezt?
Én mondhatom, ha még sem igaz. Mikor lesz az?
Nem tudok tőle aludni. Ha sikerül is. Rém álmodom.
Csak menekülök. És ott fáj. A testem.
A sebek, mind véreznek raj…

you know I make you feel alive

*A meglepetések nagymestere*

Biztosan te is találtál már olyan dalt, amitől lázba jöttél. És egy óra alatt meghallgattam vagy harmincszor. Mert késztetést éreztél rá, hogy ízeire szedd. Minden hangot minden ritmust. és lásd magad előtt az előadót.
(nem vagyok az a túl rajongó típus, hogy minden társasági oldalon megmutassam imádatom tárgyát, de ezt most muszáj volt.)
Egyszerűen elhagyott az erőm, arra, hogy ezt ne hallgassam szénné. De még meg se rezzent a zene. Második napja, úgy bírja, mintha még friss lenne. A 11 album számai közül talán ez volt, ami magával ragadott a mélybe.
(és ez is ritka tőlem, hogy egy dalról így beszélek nyilvánosan)
Nem tudom, hogy a basszus, a ritmus vagy a hangja...ami hatott, de mernék rá fogadni, hogy mind a három egyszerre plusz még az a kis plusz is benne volt/van.
Nem véletlenül érzem, úgy, mintha jégkrém olvadna és én folyamatosan csak csúszom valahonnan. Zuhanok a magasból és egy hatalmas virágos rétre érek sebek nélkül. A Napsugarak csirke sárga színnel…

nyugtalan

Ma is úgy ébredt, mint máskor. Ez a reggel is olyan, mint a többi. Más nem is jutott eszébe. Feje nehéz volt, és a szívében égő vágy nem hagyta, hogy egy reggele is nyugalmas legyen. Lassan a fürdő szobáig csoszogott, fehér pólóját, ami csurom vizes volt izzadságától levette és az ágy mellé dobta. Beállt a zuhany alá és hideg vizet engedett zilált testére. A bőrén gyöngyöztek a vízcseppek, teste védekezett libabőrös lett, de ő addig állt a zuhany alatt, míg nem reszketett. A levegő egyre nehezebben jött tüdejéből, szíve hatalmasakat dobbant. Nem akarta, hogy vége legyen.
Megcsörrent a telefon.
Elzárta a csapot, majd egy fehér törölközőt magára tekerve elindult a nappali felé, de az üzenetrögzítő már bekapcsolt mire odaért.
Egy női hang megszólalt: -"Szia, én vagyok. Én csak el akartam mondani, hogy...." az üzenet itt véget ért.
Mint aki nem érez semmit, ügyet sem vetett a titokzatos telefonálóra. A konyhába lépett a hűtő felé vette az irányt, de ott is megállította valami, mint…

A csaj meg még valaki

Első történet

A csaj korán reggel boltba megy. Biciklivel. Még fáradt volt. A vásárlás sikertelen, esőre állt az idő. Kinézete vicces. Farmer, egy póló, a haját fújja rendületlen a szél. Kicsit elbambult a kerékpárján. Az egyenest még profin tartotta, amikor már unalmában szeme az autók rendszámtáblájára fókuszált. A következő pillanatban integető kéz terelte el figyelmét. Egy ismerős arc a kocsiból. A vissza integetés sikeresen lezajlott, majd a meglepődéstől fura arcokat vágva tovább hajtott., de a mosolyt, amit a kis jelenetben résztvevő srác okozott, nem tudta sehogy sem letörölni az arcáról. Még azóta sem.


Második történet

A csaj kikíséri barátnőjét, mert az épp hazafelé tart a délelőtti traccspartiról. A másik oldalban "cukisrác" szórólapokat dobálgat nagy szorgalmasan.
Következő fél órában még meg is történt a "nagy találkozás". "Cukisrác" átért az utca másik oldalába. A csaj észre vette. A főhősünk bedobja a szórólapokat a postaládába, DE rosszul, az …

vihar előtti néma csend

Kép

és most, ki vagyok én?

A legjobb barátnőm Joe

Tizennyolc és harminc év közötti, nagyon vicces, igen sármos, sokat beszélő fiatal ember áll a kirakat előtt. Miután szemügyre vette a divatos cuccokat a mozdulatlan babákon, meglátja magát az üvegben. Barna kócos hajába hirtelen beletúr, amitől még jobban az eget kémlelik a kis szálak. Piros fekete kockás inge alá, egy vékonyabb sötét szürke pólót vett, ezekre pedig egy bőrhatású divatos kabátot. A kollekciójának fűszerezése, az egészen halvány szürke szűk farmer, csúcsdarabja pedig, egy fekete bakancs. Aminek cipőfűzői kuszábban már nem is állhatnának. Az eredmény szemlátomást tökély. Meg van elégedve külsejével. Még mi is. Úgy hogy jobbra fordul és elindul, neki a sétáló utcának. A nagy pálmafákban elveszlik tekintete. Ámulatba ejtően figyel, pupillái fókuszálnak, gondolkodik, és merész ötletei útjába semmi sem állhatnak. Bár egy-két gondolata el kalandozik.
-"Elmehetnék kiszedetni a szemöldököm. Sok a kis giliszta."
Lábai alatt, csillagok rajzolódnak …

elhagyott: Sam

Mikor nem gondolnád...

..alantas módon előbb a válladon csücsül. Huncutul hallgat, majd mikor látja, hogy nem számítasz rá és a legsebezhetőbb vagy, lecsap rád: az idegsokk.
A legutolsó legrosszabb emberi tulajdonság, amikor nem tud mást csinálni, csak dolgokat dobálni a földre és érthetetlen nyelven ordibálni, hogy Miért most?
Én a béke embere vagyok, aki ismer tudja, hogy egy Buddha veszett el bennem. Kivétel, ha az öcsémről vagy nagyanyámról van szó. És még egy dologról.: a muzsikát szolgáltató (életet adó) mp3 lejátszómról. Ha elromlik: kinyúlok, mint egy menyét az út közepén és jöjjön az a piros kamion!
De mindig, akkor mikor nem kéne.
Lassan két éve hű társam (Sam). Kétszer akasztotta ki a fülhallgatóit, amit kedvesen kicseréltem neki, persze csak az idegsokk c. jelenet után. Hogy ezt is Miért pont most?
A kis huncut, megunta, hogy nekem dolgozzon tovább. Két hónapja úgy döntött megszünteti minden kapcsolatát a számítógépekkel ( a lap topokat sosem bírta, kiköpte a rendszer) felmond,…

vitorlázz,némán, át mindenen

Szerelmi katarzis. Eget rengető extázis. Fájdalmas, mindent betöltő hiány. Ezt érzitek? Vagy csak néha.
A dolgok hozzák magukkal a sötét gondolatokat és a vérszívó cselekedeteket. Megpróbálsz rajtuk változtatni, megpróbálsz ellen állni.
Ha az ösztönöd automatikusan bekapcsol, csak a saját akaraterődön múlik, hogy képes vagy-e okosan cselekedni.
Nem szeretem a semleges pillanatokat sem. Amik után, csak úgy érzem, hogy egy hatalmas fekete szárnyait csapkodó angyal van bennem és nem bír kijönni. Ő maga nem jön rá, hogy képtelen a szabadulásra, de hogy nekem ne legyen jó, a belülről csiklandozó csapkodása egy idő után fájdalommá válik. Sötét nyirkos tollai, mintha odabenn élnének, minden porcikámhoz hozzá érnek és én nem tudom elmondani, hogy mi ez valójában. És ez nem egy álom.
Ha néha meglátom a világ rossz oldalát. Menekülök. Hisz mindenki ezt teszi. De ma nem a valótlan világba mentem, hanem a valós legmélyére tekintettem. Csak úgy hirtelen. Félelmetes volt, de legalább tudom, hogy megtal…

egy pici össztevő

F

Nem voltam biztos benne, hogy az augusztust ezzel kellene elkezdnem, de akkor lep meg mikor nem várnám, így...

Ülhetek a gép előtt, nézhetem a kurzor villogását, várhatom a billentyűk kattanását, de akkor is csak ennyit tudok róla mondani.
Csak egy sütemény, ami sok összetevőből áll össze, egy egésszé. Attól lesz finom, puha, omlós..és attól kap sejtelmes ízt. A legapróbb kis "részecske" is lényeges, ha készítel valamit. A palacsintából sem hiányozhat egy csipetnyi fahéj. Mert akkor már nem lesz ugyanaz. Hiányozni fog egy íz. Nem az eredeti receptet kell nézni, hanem azt, amit mi magunk, ízlés szerint válogatunk. És teszünk hozzá.
Egy csipetnyi fahéj. Ami most már hiányozni fog a palacsintából. Lehet, hogy valakinek eszébe jut, egy újabb összetevő, amit ha nem fél hozzátesz a tésztához.

Az alapanyagok fontosak az ember számára is. Egy csipetnyi "őrült" barát nélkül, nem teljes az egész. Az álmokhoz is kellenek apróbb megmozdulások. LA-be sem jutsz el repülőjegy nélkül…