ilyen a szerelem

Holtodiglan-holtomiglan

Ez már nem a mi világunk. Élünk benne, várjuk az igaz szerelmet és a beteljesedett sorsot. Persze, mindenkinek meg van a maga tündérmeséje.
Ha sokáig hiszünk benne, egyszer a mi filmünk is vetítésre kerül.

Philip (Phil) és Anne 53éve ismerik egymást. Ötven éve voltak házasok. Szerelmük túl élte a rossz időszakokat is. Gyermekeik születtek. Békésen éldegéltek a kis kertes házukban egy csendes utcában.
Anne a maga cserfességével, érdekes asszony volt. Szeretett beszélgetni, bárkivel, bármiről. Ha kellett megállította a fiatalokat az utcán, hogy váltson velük egy-két szót. Phil ennél egy kicsit zárkózottabb. Nem beszélget túl sokat. Elvégzi a munkát a ház körül. Végtelenül aranyos ember. Amikor megfordul a városban, az arckifejezéséből látni, hogy olyan mintha egy másik világban élne.
Anne pár éve meghalt. Phil nem sokat változott, de búskomorabb lett a tekintete. Ha ma összefutok vele kerékpárjával hajt a piacra, az arca és köszönése azt a korszakot tükrözi, amelyben ő még fiatal volt. Udvariassága, elvarázsolja az embert.
Ha a kerítés előtt kapálgat, szinte látni rajta a nyugalmat, hogy most elvégzi a munkáját, bemegy a házba, leül a tv elé. Felesége szelleme, pedig ott sürög-forog körülötte és mesél neki, mit hallott, ma a fiataloktól. És ő minden szavát érti.

Mary és Bradley (Brad) évtizedek óta házasok. Fiatalkori szerelem. Az idők során megszokták egymás társaságát. Brad az a tipikus "utcabeli férfi". Bármikor átmegy barátjához egy sörre., és közben lebeszélhetik a felhőket az égről.
Mary hasonló hozzá, ha úgy tartja, éppen nem a szőlő lugas alatt pihen, akkor elmegy barátnőjéhez a legújabb pletykákért. De ő sokkal "úriasabb", mint a férje. Mintha királyi családból származna néha úgy viselkedik. Reakció néha fennköltek. És lénye határozott. Nem herdálja el akármire apénzét, sőt inkább gyűjtöget.
Mary pár éve meghalt. Bradet alig lehetett utána látni. Megszakadt a rokonaival a kapcsolat. Csak a hírek érkeztek felőle. Alig négy hét alatt elköltötte felesége pénzét. Mindent megengedett magának, még egy új barátnőt is. És azt, hogy túl a hatvanon újra élje a fiatalok életét. Egy ideig tetszett neki a dolog, mintha bejött volna az élet. De manapság, teljesen elhagyta magát. 65évesen úgy néz ki mint egy száz éves, és alig maradt már valamije. Se kívül, se belül.

Valaki nem kapja meg a szerepet a tündérmesében, csak egy kis költségvetésű másfél órás filmben.

*A blogbejegyzés igaz történetek alapján készült. A személyiségjog megsértése érdekébe a szereplők nevét megváltoztattam*

napi morzsa

A liftben állás első íratlan szabálya:
- Ne bámuld a melletted állót! Kivéve, ha ismered az illetőt, vagy nem ismered, de szeretnéd ismerni.
A jelenet: A fiatal srác, a lány és egy középkorú férfi a lift előtt.
-Helló! Jó napot!
-Kéz csókom! Meg van a gyors etikett. Köszönés, majd azonosítás: "Igen téged már láttalak, önt még viszont nem "ismerem". és újra a fal bámulás.
Négyes, hatos, tizenkettes emelet gombok kivilágítva. Mély csend. A levegő csíkokba rendeződik elválasztva a feleket. A lélegzetvételeket számolni lehet. De egyik sem néz a másikra, hacsak nem egy röpke fecske pillanatra, azt is csak oldalról. Pár másodperces utazás egy liftben, ahol megváltozhat az életed (csak ha nagyon hiszel benne és bemeséled magadnak, hogy ott fog megváltozni az életed, de amúgy nem) és három emelet erejéig egy levegőt szívsz a melletted állóval., és úgy érzed, hogy még ismered is egy kicsit.
Úgy, ha jobban belegondolunk. Végülis egy háztömbben lakunk. Egy a címünk, az emelet és ajtószám kivételével. Néha találkozunk, összefutunk, üdvözöljük a másikat, de nem beszélgetünk. Biztos, lakik itt valaki, akivel elkezdünk majd beszélgetni.

Megfigyelés: július van, nyár van. egy újabb hét, amikor megállás nélkül esik az eső. Eleinte még nyakig felöltözöl, majd rájössz nincs hideg csak víz hullik az égből, apró cseppekben. Harmadik napja esik., az emberek már úgy megszokták a nedvességet, hogy már esernyőt sem használnak. Mintha természetes lenne., és már ők sem hiszik el, hogy árthat az eső és megfáznak. A legérdekesebb, amikor rövidnadrágos strandpapucsos (nyár feelinges) srác sétál az esőbe-sárban. :-) Debrecen esŐserdő lett.

Csütörtök van

Ne írd fel a kezedre, hogy péntek van, mert csütörtök az a péntek.

Kisütött a Nap. Én is felébredtem. Kimerészkedtem a házból. Endoril pajtás meglátogatott. Én meg főztem neki Kocka zsemlét nutellával., uborkával. (Heti mancsik) -ezt a szót nem ismeri a blog, aláhúzza.

A néni a tévébe azt mondta: Építsd be este a gondolataidba, hogy holnap jó dolog fog történni és az fog. Legyen célod, mert akkor tovább élsz.! Fontos! A Maunikába, meg ne menj vissza 27év után elvesztette szerelmedért, mert nem megy vissza hozzád. De, aki nem mer az nem nyer.

Elmondanám, így a végére., netet váltottunk., de már a budiból is kábel vezet ki a gép felé. (jólesz nekünk, ez már száguldani fog, mert az egész házban áramol a virtuális információ)

Jó estét. _@/"

"nézz fel az égre" project


















A legjobb dolog, amit itthon tapasztalok, az az égi háború. A habzó tömeg a hatalmas magasban, ember képzeletét próbára tevő erőkkel. Ha csak felnézek, máshol vagyok. Ott, ahol igazán szeretnék lenni.

De legyél akárhol. A Nap ugyanaz, az arcodba süt és közli veled: "Ha megtudod álmodni, meg is tudod tenni."

könnyebb lenne az életem, ha

...lenne egy kutyám? régóta álmodozom egy Golden Retrieverről. Még nevet is adtam a láthatatlan kutyámnak.
...egy másik kontinensen élnék? Néha rám tör a "nem ez az éghajlat a megfelelő nekem" érzés.
...lenne egy kocsim? Mondjuk egy olyan szép nagy "ótó". Egy hatalmas Jeep, amivel szelni lehet a levegőt. És fogyasztani a kilométereket. De most még jogsim sincs.
...az amerikai elnök lánya lennék? Mindenem meglenne és mindenki tudná ki vagyok. Egyenlőre az amerikai elnök fekete, úgy hogy, ez is lehetetlen.
...megnyerném a lottót? Á, nem lottózom.
...a házunk újjáépítésénél izraeli vendégmunkások dolgoznának? Róluk most inkább nem mesélnék. Az egyiket Kevinnek hívják.
...pálmafák nőnének a kertemben? Nem hiszem, hogy szeretné az európai éghajlatot az a drága jó növény.
...minden csak úgy az ölembe hullana? Varázsszőnyeg, dzsinn lámpa, aranyhal, Szezám tárulj!, Kívánj, amit akarsz.
Nem lenne könnyű. Inkább unalmas, mert semmiért nem kell véresen komolyan megküzdened. Akkor meg mit élveznél?


Az élet groteszkjei 1#

Annak idején volt egy fodrászom. Kis pénzért csinált nekem "sztár frizurát". Pár hónapra rá, nyílt egy szalon. Nagy névvel, meg minden. Akkor még nem tehettem meg, hogy oda járjak. De a "milyen jó lenne" álomlistámon szerepelt, hogy egyszer ott vágassam a hajam.
Egy éve fodrászt váltottam. Megengedhettem magamnak a nagynevű hajszalont. Mikor beléptem az ajtaján, már rég elfejtettem az áhítatot, amiért oda akartam menni.
És a kis plusz: az előző fodrászom jobb volt.

Crazy sunny day (csd)


Keddi napunk elég átlagosan kezdődött és még a Napocska gyenge sugarain, amelyek kikukucskáltak az apró kis felhők alól... szóval a lényegnél maradva...még a kiscica farkincája sem tapogatta ki, hogy milyen #TASHAK napnak nézünk elébe. (E) És így barkácsolta be magát az életünkbe

Fernando

a spanyol ács. Mit érezhet egy magunk fajta lány, amikor megpillant egy izmos, dolgozó és hevült testet?! Be kell valljuk: elgyengültünk és lájkoltuk (de nagyon). "Egy latin macsóért cserébe örökre adlak." (E) Egy elmélyült barna szemért, egy vízcseppektől gyöngyöző testért, egy erős védelmező karért, egy forró csókért, egy egzotikus testért, egy mézédes érintésért, egy csábítóan hívogató hangért. A "Te quiero-ért!".

Biciklire ne ülj egy nap csak kétszer

Az eladónő szól: -"Lányok van hideg energia ital a hűtőben!" Nem kellett kétszer mondani. Négy "Ne állj meg" ital mellé, rendel két fürdőrózsapamacs. És egy körömlakk? (nem is mi lennénk, ha nem lenne a kosárban, egy királykék K.lakk is) Fizetünk. Majd távozunk. Újra döcögünk. Az úton biciklivel. Most már supermarketbe megyünk. Megjegyzendő: -10-es nélkül ne menj a Penny-be! -Próbálj meg jó kocsit elhozni! (ami folyton balra húz) -Ne kapj röhögőgörcsöt a pénztárnál! -És nézettesd magad végig a sráccal, aki régen tetszett! Nyugtázva.

Légy önmagad
Három órás szünet után, szálaink újra összefutottak. Újra lobogott a #TASHAK zászló. Pajkosságunk viharában ágyhoz kötöttük virtuális barátunkat Endorilt. :) Akik kimászott az útvesztőből, mielőtt labirintusba került volna. "Csalódottságunkba"nosztalgia ablakot nyitottunk. A szép emlékek pedig a los angelesi széllel érkeztek. És ahogy "California air breeze in my head" a hajunk tartott, a lelkünk nem háborgott.

Csinálj közös blogbejegyzést, mert az Jó
Mondja meg valaki ennek a csajnak, hogy írjon blogot. :) Addig alkudoztunk ezen, hogy kiegyeztem vele abban, hogy kap egy olyan címkét a blogomban, (amíg nem ír ő is 'társadalmi célú hirdetéseket') az "Erika tollából" származó fantasztikusan csillogó dolgok nálam kerüljenek napvilágra. Úgy hogy számíthatunk rájuk. ;) Így írj blogbejegyzést a barátnőddel. Az így készült a közös blogiromány c. amatőr felvételt sajnos önök nem láthatják. Ugyan is nem készült róla vizuális dokumentum. Az illusztrált fotók, viszont valamilyen színben és formában, láthatóak lesznek a twitpic.com/@Goblin1230/@ErikjaCica oldalakon. Megértésüket és figyelmüket köszönjük! A viszont olvasásra. (A & E)




Jóslat

Július 20.-a. Napos nyári napra ébredtünk. Ami nem nagyon volt jellemző, az elmúlt pár hétben. Elég szeszélyes lett ez az évszak. Holott csak annyi lenne a dolga, hogy nagy forró Nap korongját felénk tartsa.
Folyt a fejemről a víz, de mégis fáztam. Lehet, a szoba hőmérséklete jóval lejjebb volt az átlagosnál., viszonyítva a kinti időjáráshoz.
Míg az előbb itt sertepertéltek körülöttem az emberek, én ablakot tisztítottam, most meg csak a ház úrnője sétálgat föl-alá az emeleten.
Az ablakból kinézve a kert gyönyörű szép rózsái mosolyognak vissza rám. A kertész ma különösen nagy figyelmet fordított rájuk. A kedvencem az a tűzpiros rózsafa volt, ott az udvar közepén. A kerítéstől az ajtóig vezető út széle, hófehér bokrokkal volt kiültetve. A főnix színű rózsa, pedig ott állt egyedül, középen.
Délelőtt: nemsokára fél 11.
Terveztem, hogy meglátogatom nagymamámat. Sétálhatnánk, egyet a tóparton. De valahogy az az érzésem, jobb ha itthon maradok. Még szükség lesz rám később.
Teljesen csendes lett ez a ház. Mégis meglepő, hogy mindez kevésbé aggaszt, nem úgy ahogyan azt kéne. Most lefoglal, az írás., megírtam már egy egész bejegyzést. Olyan kis szösszenetféle.
Ajtócsapkodás, csoszogó hangok, halk sikolyok kintről. Újra itt az embersereg. Ismét kinézek az ablakon. A rózsák hajlonganak, erősen fúj a szél. Egy rendőrautó áll az udvarban. Gyorsan odalibbenek az ablakhoz. A szoknyám meg is gyűrődött a sok üléstől. A szemem hirtelen kikerekedik. Pupilláim fókuszálni kezdik a távoli képet. A hátsó kertből egy csurom vizes emberi holttestet hoznak elő.
Carlos az. Carlos a főbérlő barátja.
A kertész ijedten kiejti kezéből metsző ollóját. A sofőr várja a ház asszonyát, mikor viheti autókázni.
Én most, pedig mehetek takarítani.

negyed 11

Ma ilyen szombat van.

Van még egy tartalék blog bejegyzésem, plusz még a fejemben vagy ezernyi. Ugyan is az agyam, minden lépésem dokumentálja és "varr belőle egy egész blog kollekciót". De ma nem írok.
Még csak annyit, hogy: Pedig még a tornacipőm is megvarrtam, hogy abba mehessek, de mégsem jött velem senki. (!)

Kint is, bent is, fent is, lent is

Ha fura zajt hallasz, cserélj kazettát

a kazetta A oldala:
1.szám: A tény, hogy szeretek írni, már régóta tény. A tény, hogy szeretek többfajta stílusban írni, most óta tény.
Ma addig vetemedtem, míg egészen fürdőruhára nem vetkőztem és kiültem a hintára, pontosan a Napnak nevezett égitest szeme elé írni. Természetesen rajtam van az írói Nszemüvegem, mert erre ugye külön van Nszemüveg.
2.szám: Ma szembesültem vele: ha az öcsém unatkozik szappanoperát néz. Nagyanyámnak meg nem tetszik az új argentin sorozat. Azt mondja, az előzőhöz képest ez tyúk"tojás".
3.szám: Rájöttem, ha aggaszt valami, akkor sokat eszem. Ha meg frusztrált vagyok fogat mosok. Ha nem bírom a "benti levegőt" kijövök napozni. Egy kóros fogmosó folyton zabáló és ritkán ha eszébe jut napozó vagyok. Ha így haladok, mire nyár végén találkoztok velem. Egy kövér barna disznó leszek. (fehér fogakkal)
4.szám:Erika ma kilépett a boltból majd ezt mondta:
"Te! Én nem vagyok oda a márkás cuccokért, de most egy New Yorkeres táskával jöttem ki onnan!" -ennek megörültünk.

a kazetta B oldala
1.szám: Először is nem értem a pasikat. A testhelyzete szerint, ő most engem néz, bámul, flörtöl... 1méter távolság között, viszont mellém bámul és odébb áll. ? Nem is akarom érteni.
Másodszor, nem értem a nőket. Mit kell annyit vacillálni? És másnak adni maguk, mint akik? Csak sejtem a választ. (Persze van még pár dolog amit nem értem miért tesznek/ünk/)
2.szám: Az előbb igazán megfordult a fejemben a gondolat, minek írok én egyáltalán? Majd nyugtáztam: mert ettől megnyugszom, és nem gyilkolok embereket.
3.szám: Anyám finom borsó levest csinál.
4.szám: 10 perc jóga, még egy tál borsó leves, plusz egy sorozat epizód., és egy pohár jéghideg tea (meg még talán egy melegszendvics) után is, így fogom gondolni?

A jelszó ma: Zene



Mit csinálsz, ha...?
Unatkozol. Zenét hallgatsz.
Kocsiban ülsz. Zenét hallgatsz.
Palacsintát sütsz. Zenét hallhatsz.
Írsz. Zenét hallgatsz.
Vissza akarsz csábítani egy régebbi gondolatot. Zenét hallgatsz.
Mi ébreszt minden reggel? Zene.
Mi ad ihletet? Zene.
Mi a 'legjobb' egy párkapcsolatban? (a közös) Zene.
A víz mellett a második éltető elem a zene.
A zenét nem elég hallgatni, érezni kell. Ez az a megmagyarázhatatlan "jelenség", ami sosem fog választ adni kérdésére, még ha tudósok kutatják is. Az érzést, amit egy dal kiválthat. A vizuális képességeink előtt, egy 'hanghatás' képes hirtelen érzelmeket kihozni belőlünk.
Én például, ha az utcán zenét hallgatok, és meghallok egy ismerős dallamot, elmosolyodom akaratlanul.
A ritmus, az ütem, a szöveg, ami nem tudni mire hat. Amint meghalljuk és átlépi a kiskaput, az agyunk tovább vezeti a kis jeleket. Mintha áram rázta volna, az apró rezgéseket szépen lassan eljuttatja testünk legapróbb réseibe. Úgy, hogy mi reflexszerűen reagálhatunk, mély érzelmeket kiváltva. Ha csak ülsz, és figyeled. Ízeire szeded a ritmusokat, a hangokat. Mi honnan jön? Ha csak egy kicsit is átérzed. A lelkedben vájhat egy érzést, észrevétlenül, amit már te magad onnan nem tüntetsz el sosem. Ha újra hallod, ugyan ez az érzés felbukkan és a kanapéra ültet.
Igen., amit még a tudósok sem tudnak megválaszolni. Miért hat az emberre így a zene?
Kikapcsol? Elgondolkodtat? Kedvet ad? Elmélyít? Kutatásaik közepette, kérdezgettek, írtak, dolgoztak, feljegyeztek., majd zenét hallgattak és már el is felejtették mit is kerestek valójában.
Jöjjön az a dal bárhonnan. A kedvenc előadódtól, L.A.-ből, egy barátod lap topjából, vagy épp a saját kezed alól. Ha a füledbe mászik a dallam. Az ereidben lüktetnek az ütemek. A zsigereidben érzed, hogy ettől mozogni fogsz. Az agyad szinte zsibbad. Egy másodpercre máshol érzed magad.
Akkor nem számít más, mert nálad van az emberiség titkos fegyvere. A zene.

'A zene meghatározó egysége a tömegnek.' -mámoros éjszakám következménye ez a kijelentés. Ahol tört ütemek vannak ott tömeg is lesz. Egy botrány után a zene a második, ami embert vonz, a helyszínre. A hömpölygő sereg, pedig egyértelműen egyszerre mozog és üvölti a szöveget. Egy refrén viszont bárhol ránk ragadhat. Az én szobámból nem mozdul egy beszorult dallam, hiába kiabálja a RESCUE ME-t. Ezek az arcok itt ragadtak a szobában. (Stuck in a room of starring faces)
Én nem bánom. Már megszoktuk az együtt létet.
De nálad vajon laknak-e dallamok? Vagy szellemként kísértenek?
A lényeg, hogy engedd be őket. Engedd, hogy az agyadba férkőzzön, és ha kell akkor az őrületbe kergessen. Hagyd, had birizgáljon ott ahol csak akar. Hagyd, had formáljon a saját arcára.
És élj vele együtt! Még akkor is, ha elszomorít, és lelkedben zajlik le a harmadik világháború. Elmúlik. De a hatás, ami a zenéből árad, az sosem. Légy nyitott!
Tanuld meg! Éld át! Szeresd!

Ezen blogbejegyzés 6db notesz lapra íródott. Nem készültem fel rá. Nem volt "hivatalos piszkozat papír". Csak feljegyeztem és kitűztem a fali parafa táblára.
Ezen blogbejegyzés, kedves Endoril barátomnak van ajánlva!

2010 szeszélyes évszak

Idő: Délután fél három.
Helyszín: Családi ház, felső szint.
Unalom, nyúzott, zilált test. Izzadó homlok, vizes haj.
Olvad az ablak.
Olyan meleg van, mintha a Nap korong itt lenne az arcom mellett.
A nagy "semmittevésben" behoztam eddigi lemaradásom blogolvasás téren.
Észrevétel: Mindegyikben, (ma különösképp) volt valami közös. Ma szinte mindenki a melegről írt. Gondoltam nehogy már kimaradjak a jóból, leírom én is "tapasztalataim". De mind ezek előtt elterveztem, pihenek egy kicsit (egy szinttel lejjebb) anyámék csodálatos hálószobájában. Ott egy fokkal, azért csak 'hidegebb' van. Olyan feeling, hogy lejöhetsz ide kicsavarni a pólódból a vizet a fenti szaunázás után.
Szóval azután, hogy megpihentem, pontosan két óra telt el és éppen rávenném magam, hogy leírjam a "forróság" itteni hatásait. Amikor kinézek az ablakon. Nagy sötétség, dörög, villámlik. Itt a vihar. Egy 15perces várakozás után az eső ömlik, a hőmérséklet, pedig egyből leugrott vagy 5lépcsőfoknyit.
A poén, hogy ma azt terveztem ma kimegyek még "barnulni" címszó alatt. Lebiciklizek nagyanyámnál elsírni neki bánatom, miszerint hiányzik még egy kis pénz az álom Nszemüvegem árából. ->mindez hivatkoztatva a közelgő névnapomra. Egy kis meggyet is akartam szedni a holnapi meggyleveshez.
Úgy hogy a Sors konkrétan beszólt és átvágta a mai napirendem.
De úgy döntöttem ma nem kritizálok és elfogadom a napot olyannak, amilyen. És megbékélek az időjárás jelenlegi állapotával., is.

Futball a szobából

Fifa World cup 2010 South Africa
Még csak pár napja ért véget a 2010-es világbajnokság, de már a következőről beszélünk. De milyen volt a mostani?
Sokan rányomják a "elég unalmas", "tiszta szégyen", vagy a "ilyen még sosem volt" jelzőket. Én azt mondom, meglepő volt és felettébb érdekes. .,hogy olyan két európai csapat küzdött végül a kupáért, akik még a "drágaság" közelében sem voltak eddig.
Megmondom őszintén az elejéről lemaradtam. Szándékosan. Pártatlan voltam. Egyszerűen nem találtam "haza". Négy csapat várta, hogy egy számmal nőjön a szurkolói tábora. Másfél hét várakozás után, aztán otthonra leltem.: Brazília. Szeretem a játékuk. Élik a focit, persze csak addig, míg forróvérűségük felül nem kerekedik rajtuk, amit ember nem képes ott helyben lefagyasztani.
Mind hiába Brazíliában "születtem", de spanyol akcentussal. Brazília kiesése után Európába húzott vissza a szívem, ahol mindig is lakott. (Barcelona piros-kék mezében a legjobb aludni.) :)
A spanyol armada ott volt három napja a döntőben, Hollandia mellett. Nem vártam sokat. Szinte érezni lehetett, hogy nehéz mérkőzés lesz és ettől unalmas is. Viszont arra a tollamat feltettem volna, hogy a hosszabbításban meg lesz az az egy gól. A 109.percben a Vörös fúriák (most sötét színben) telibe találtak.
A játékos világháború véget ért, a csatát Spanyol ország nyerte,. mi meg csak pislogva nézünk, hogy mi volt ez? Ha engem kérdeztek, szerintem jó volt ez a "meglepődéssekkel teli izgalom". Hiszen úgy nem is lenne érdekes, ha négy évente mindig ugyanaz nyerne. A "kis csapatok" feltörnek a nagyok meg már csak a mez számukat látják hátulról a pályán.
Ezek után vissza térhetünk a "hétköznapi" focihoz, ami nálam (megint) igen szeszélyes múlttal és jelennel rendelkezik. Pályafutásom Olasz országban kezdődött. Az AC Milan csapatában a Brazíliából származó kedvenc futballistám. (Ricardo Izecson dos Santos Leite)
Ezzel párhuzamosan "BarcaImádó" voltam. A törést az hozta, hogy a Milan bomlott a favorit átigazolt, csak nem oda ahova kellett volna. Az ő célja: Real Madrid Az enyém: ,hogy akármennyire is bírlak, Real Madridos még érted sem leszek.
A játékán (is) látszik igazán, ez az ember nem Madridba való.
Így nem ingázom többé, az otthon: Barcelona.
Mielőtt mondandóm végére érnék, repüljünk egészen Londonig. Ugyan is katalán vér folyik az Arsenal ereiben. Cesc Fabregas annak idején "elhagyta" barcelonai sorsát. Most viszont felröppent a hír, hogy Spanyol ország, újra vissza fogadná, a már Anglia által csiszolgatott gyémántját.
Barcelona küzd nem csak elvesztett játékosáért, én "szurkolóként" remélem mindenki haza talál egyszer. És újra élvezzük azt a focit.

(remélem mindezért most nem fognak megverni a Barcelona ellenes rajongók, és nem utálnak majd annyira:)

Életképek nagyiéknál

Valahogy jól sejtettem, hogy jobban teszem, ha kiülök az udvarra nagyanyám hűvös szőlőlugasa alá.
Vasárnapi unalmamat ma itt élem ki. Amiről nem tudtam, a máskor csendes kis udvaron, most nagy banzáj van.
Összejött a szomszédság a nagy tengeri morzsolásra. Közben apám, nagyanyám tetőjét javítja. Velem együtt összesen tíz ember mozgolódik, de olyanok mint egy 'hadiflotta'.
A sejtésem viszont, hogy dolgozó (bortól és melegtől mámoros) öregeket vicces hallgatni. Ez, így igaz. :)
Alig öt perce ülök itt, de már lezajlott az első humoros jelenet.
Nagy meleg van, nagyapám sapka nélkül, "pucér fejjel" áll a tetőn. A lentiek aggódnak érte. Egy általam nem ismert bácsi aranyosan felszól hozzá: -"Te Janikám kapaszkodjál! Ha másba nem az életszínvonalba. Én úgy szoktam, kapaszkodok az életszínvonalba!." (mosoly) (mosoly)
A következő percekben a nagyon dühös Laci bácsi indul el a kinti vízcsap felé, közben viccesen káromkodik. Mondja, mondja, majd felém fordul. (Én ártatlan)
-"Így van Marikám, vagy nem így van?." -Odafordulok, szótlan. -"Te Marika vagy nem?" -Egy magabiztos "Nem!."-mel lezárnám a beszélgetést. -"Anyád Marika nem?" -"Igen, Ő az." kijelentésemre: -"Na, akkor nem mindegy, egy kutya mindkettő."
Erre már nem mondtam semmit. Végül is mindegy hogy hív, nem sűrűn fogunk találkozni.
Már csak nézelődök. Figyelgetek. "Csend és csirkeszag." Nagyanyám oda kiált nekem: -"Ani nem sütünk egy kis paLAcsintát?" Bólintok: Dede.
Amint beérünk a házba: "Ott találsz lisztet, cukrot, van tojás, csipetnyi só. Keverd össze...." -Uhh, mondom ez így már nem okés. Gyorsan hivatkozok a "még ezt a bejegyzést befejezem és megyekre"., dehát én nem nagyon szeretném megszentségteleníteni a nagyi konyháját.
Ráadásul amilyen a mostani lelkiállapotom, elég görcsös lenne az a tészta.
Inkább várok.

E(s)zpanyol

Bermudez és Gonzalez a világ tetején

Hatalmas világosság. Erős nyugati szél. Zöld pálmafák. Pálma...?
B.: -Te szerinted most meghaltunk?
G.: -Mi? Dehogy, csak kiestünk a repülő gépből.
B.: -Akkor meghaltunk.
G.: -Mondom, hogy nem. Ez, a.. a.. Hol is vagyunk pontosan?
Egy hegy tetején. Eszméletlenül elképesztő kilátással. Majdnem olyan, mint a Grand Canon. Hatalmas lépcsőzetes hegydarabkák. Szép. Gyönyörű. A levegő tele van illatokkal. Még a szélnek is szaga van. Zöld falevél, por, kavics, rengeteg kavics, a hegyoldal hívogató édes illata. Lassan bekúszott mindkettőjük orrába. Émelyítő.
B.: -Valahol a föld és az ég között. (körbe néz) (még egyszer, szinte megpördül saját tengelye körül)
G.: -Homokos, pálmafás, illatos, ijesztő. Hol a tengerpart?
B.: -Nincs tenger. Meghaltunk.
Mi az utolsó, amire emlékeznek? Egy repülőgépet próbáltak megszelídíteni. Közben magyar-spanyol szótárból felolvastak. Az utolsó groteszk emlék.
G.: -Nem. Ne fesd az ördögöt a falra. Ez egy jó hely. Vannak kövek, építünk házat. Vannak pálmafák, nem lesz melegünk. Te nem vagy éhes.?
B.: -Nem. Te jó ég...Me...
G.: -Ki ne mond!!
Egy utolsó pillantás a semmibe, a mélybe, ahonnan jöttek. Hétfőről emlékszem még, hogy Bermudez lánya, hozzáment Gonzalez unokaöccsének rokonához. Diegohoz. Szép pár.
Kedden, még együtt mentek a kávéföldre szüretelni.
B.: -És nincs itt semmi más? Mondjuk egy kecske jól jönne.
G.: -Minek neked egy kecske a semmi közepén?
B.: -Had ne soroljam fel mire jó azaz állat. Én annak idején egy kecskével kezdtem a gazdaságom építeni és nézd meg mi lett belőle.?
Most már nem érzel semmit. A lelked nyugodt. A tested pihe könnyű. Nem érzel éhséget nem vagy szomjas. És nem hiányoznak a barátaid.
Az illat erősödik. Az agyad zsibbad. A végtagok nem mozognak, nem érzékelnek semmi külső hatást. Az emlékek lassan eltűnnek. Habos bárányfelhők az égen. A hegy omladozni kezd a test alatt.
G.: -Mi lett belőle, még kérdezed? Most komolyan? Itt vagyunk a végtelenbe.
A Nap szinte vakít, mintha itt lenne az orruk előtt. Annyira világít.
G.: -Ez a mennyország!
B.: -Szóval, meghaltunk.

Régebbi felvonás

Magunk után húzzuk...

...a szerencsétlen pillanatokat. A megismételhetetleneket, a szörnyűeket, az őrülteket, a sötéteket, a világosakat és a megismételhetőeket.
Többször lekésheted a buszt, lyukaszthatod újra és újra ugyanazt a jegyet, akarhatod látni megint és megint azt az embert. Mondhatod sokszor ugyanazt a mondatot. Láthatod többször is, csak majdnem a Napfelkeltét. Beszélhetsz ezerszer össze-vissza dolgokról. Akarhatod mindannyiszor hallani azt a lelket melengető, szívet bolondító hangos kalapálást. Nézhetsz mindig ugyanúgy a szemébe. -De csak egyszer kell félned attól, hogy ez megint egy csapda-
Jön másik busz, vehetsz még jegyet. Láthatol különböző embert ugyanott és ugyanazt az embert bárhol. Tágíthatod a szókincsed és izgalmassá teheted a beszélgetést. Megnézheted reggel a Napfelkeltét. Egy témát boncolgathatsz sokáig. Hallhatod még a kalapálást, akkor is, ha a szomszéd házat épít. Bámulhatsz ki az ablakon épp akkor, mikor rád néz. -De többször kell vele éreztetned, hogy igen is. Kellesz eléggé.-
A mély hidegben, akkor ott ült a legbelső valamennyire teljesen őrült melegség, ami még a fagyos jégszívet is olvasztotta.
Húzzuk hát magunk után a pillanatokat, éljük át sokszor a megismételhetetleneket és vegyünk példát a megismételhetőektől. Takarózzunk be velük és had melegítsen fel egy pillanat alatt.

Egy mosoly vele

Adam

"Szeretem, amikor nevetsz, mert akkor néz ki legjobban a kis pofád." -mondta, enyhén utalva ezzel, arra hogy: "Jobban teszed, ha nevetsz, vagy különben összefirkálom a füzeted."
Régen még csak róla írtam, ma már rólunk írok. Lassan egy éve, hogy rám tűzte a "nem tudlak megfejteni és addig járok utánad, míg ez nem sikerül" cédulát.
Én pedig a "a srác, aki folyton elemez engem és vigyort varázsol az arcomra."
Az életben rengeteg hibát követünk el. És ezt nem mindenki tolerálja, vagy bocsájt meg érte. A negatív elemek leküzdése pedig nem nagyon megy egyedül. És nem mindenkinek van egy olyan barátja, akihez (egy-két-három időpont késéssel) bármikor fordulhat.
Mert az elektrolízis definíciója szerint is, amin negatív energia van, ahhoz jön egy pozitív pólus, hogy kirázza a kis villámokat az "anyagból".
És nem mindenkinek van egy szomszédban lakó Adam nevű barátja, aki pont akkor talál meg, amikor szükség van rá.
A fogalom mostantól új definíciót nyert.
A srác, aki nélkül lehet élni, de ha a szálak összefutnak még egy sálat is köthetünk belőle.

(Smálnyik)
a bejegyzés:2010.06.13.-án íródott. Feljegyzésre:(világ elé tárása): 2010.07.06. ma.
a TE másolatod, még mindig a kék borítékban hever, most már a parafa hirdető táblámon egy sötétkék apró szöggel felakasztva. Majd érte jössz.

Kedd, címszó alatt

Hogy mi történt velem ma?

Ahhoz képest, hogy alig éreztem meg a reggelt. Azt kell mondjam elég viccesre sikeredett, miután végre sikerült felébresztenem drága barátnőm. :)
Volt egy találkám Debrecenben. Egy óra busz. -Imádatos. Végre egy kis zötykölődés és rohanó fák. Hmm vagy egyfajta életérzés benne. Szeretem. De, persze fontosabb volt valahogy a végcélom. Ádám. A jóféle "szomszéd" haver, akivel kielemezzük a mindennapokat és egymást.

A várakozás Adamre
Ez megérne egy egész blogbejegyzést. Fél kettőre odaérek a megbeszélt helyre. (Vasút állomás) Rájöhettem volna már, és választhattam volna új találkozó helyet, ugyan is nem nagyon szeretem azt a várakozást ott. Egy átjáró, utazó és érkező emberek között. Én meg , mivel nem bírom megállni, mindre figyelnem kell, hogy honnan jön, ki az?
(....szövegrész hiányzik.....)
Itthon, lecsapom a táskám az ágyra. Melegem van. Odakinn van vagy 30°. A fejem üres. A lelkem hallgatag és űr tátong benne? A 45 perc várakozás értéke érdektelen. A hazaút fulladt melegben értékelhetetlen. A fura érzelemmentesség, szomorúságba átcsapva felbecsülhetetlen. Ami azután érkezett felfoghatatlan. Ami most jár a fejemben megbecsülhetetlen.

Levél a messziből
A nagyi levelet kapott. (választ) Á lá : Santa Monica. Valahogy megszólalt a csengő, ahogy anyámat hallottam vele beszélni telefonon. Nem akartam hallani a levél tartalmát.
Jó hír: három hónap Rossz hír: " a mostani állapotban nem tud segíteni" Nem is akartam többet tudni. Egyenlőre. /Tudom, még mindig, hogy van más megoldás, de ez az A terv 1. része volt. Meghalt/

Ez kettő mára. És elég. Köszönöm. Nem szeretem ezt mondani, de lehet, hogy könnyekkel küszködöm. És tudom hogy vége lesz, csak most nem vagyok képes ezt... még nem akarom...Itt áll előttem és szembe néz velem.
Tehát kimentem meggyet szedni.

(az utolsó csöpögős sorokat egy zenének köszönhetitek: Over and over-Dj Shah)

Lájkolsz? vagy Lájkoljalak?



Miért nem tudok másba beleszeretni? 'Mindig kitűzök magam elé egy "nemesebb" célt, amire szerintem hivatott lennék.' De mi van, ha az én Finish line-om csak egy hívogató manipulatív tévképzet?
Állandóan így érzem, mintha szerelem beteg lennék. Pedig, nem is... Persze, ha a megfelelő szemüveg segítségével nézzük, és a kazetta jó oldalát, akkor azt a képet látom. Hogy világéletemben szerelmes voltam. Nem volt olyan nap, hogy ne repültem volna és emeltem volna valamit a magasba. Nekem elég volt egy ruha, egy cipő, egy zene. Vagy éppen csak az álmaim. A baj onnan fakad. Amikor az álmok megcsalnak és elhagynak, egy ideig Én is, betegségben szenvedek.
A piros szívecske "smile", pedig nem kerül fel csak úgy oda az üzenőfalra. Én "lusta" vagyok, vagy inkább félek emberi kapcsolatokat kezdeményezni, egyszerűen az elején dől el minden. És ott keletkezik egy apró hiba, ami elmoshatatlan és megszűntet minden további lehetőséget. A rendszer leáll, a kapcsolat akadozni kezd, a találkozók egyre csak fogynak és végül végérvényesen megszűnik a viszony. (ami még ki sem virágzott)
Az utcán nem jön velem szembe, a makacs emberi elmém, pedig úgy gondolja, hogy rámutat egy képre és "Te leszel az!" . Hm.. szeretném én azt, ha minden így működne, de ha még így is lenne, tönkre filozofálom magam mire megtörténik. :/
A biztonság kedvéért van nálam egy pótkulcs, hogy ha ajtót kellene nyitogatnom.
A diagnózis (addig is) : "LoveSick" =SzerelemBeteg :)

Direkt üzenet

Az átlag ember izgalomba hozása egy ingyen Los Angelesbe szóló repülő jeggyel kezdődik. És egy több milliárdos lottó nyereménnyel végződik.
A nem átlag emberé, a vonat ablakból kibámulva, suhanó fáknál kezdődik. És egy több hónapnyi kis pénzből megspórolt los angelesi repülő jegynél végződik.
Miben hasonlítanak?
Hogy mindkettő célja ugyanaz.
Miben térnek el?
Az egyikük csak gondolkodik. A másik át is éli, amit gondol.
Mi a különbség?
Az egyik megkapja, amit akar. A másik, csak egy ismétlődő
sorozat folytán kapja csak (talán) meg, amire vágyik.
Az eredmény: Az átlag embernek tovább kell várnia, míg rátalál arra, ami igazán lázba hozza. A nem átlag embernek, elég kilépnie a szobából, hogy megbizseregjen az agyában egy kis ér, ami mosolyra fakasztja.
Nem lehet mindannyiunknak 'csodálatos' egy széltől mozgolódó fa, vagy egy eső után született szivárvány. Nem mindenki ugrik eszeveszetten, ha egy természeti csodát lát, hogy azonnal megörökítse.
Azt hiszem, ezért kaptunk néhányan ilyen érzéket erre. Hogy meglássuk az apró csodáit. És megmutassuk az átlag embernek is, mit láttunk mi.

Néha, látjuk, hogy mozog az a falevél. Ahogy csíkot húz maga után egy csiga. Néha halljuk a csendes akkordot egy ütemesebb zenében. Néha ízekre filozofáljuk a sors képleteit. Néha csak cselekszünk, vagy gondolkodunk. Valamikor, pedig összeolvadunk az átlag ember társadalmával.

A játék neve: Ki vagyok én?

A szobából (in the room)

Szótlan
Egy ember. Kövér. Nem szereti az életet. Kopaszodó. Tehát férfi. Utálja a burgonyát, de a chilit imádja. Egész nap a fotelében döglik. Egy televízió műsort néz. Azon unatkozni órákon át. Nagyokat sóhajtva, nyomkodja masinája távirányítóját. A mindennapok rejtelmeire nem jött még rá. Nem is gondolkodik rajta.
Egy doboz marha májkrém. Két zacskó tej. Egy üveg Coca cola. 25dekagramm sajt, zacskóban. Két befagyasztott fóliában tárolt félkész fasírt. Egy tubus csípős chili. Ezek hevernek a hűtőjében. Várva egyszer feláll a fotelből és megeszi őket valaki. Utálatos. Az egész szobát belepte a por kellemetlen illata. Amióta nem dolgozik, nem járt arra egyetlen vizes szivacs sem. Ember is. Semmittevő is. Lusta is. Miből él? Honnan van pénze?
A tízezer dolláros lottó szelvény beváltva. A szelvényei ott hevernek, mind az asztalon, a távirányító és egy két napos szendvics között.

Vlagyimir, ma is a reggeli újsággal kezdte a napját. Utálja a franciákat. Nem tudni miért?. A munka adói úgy sejtik, hogy volt egy kis össze tűzése eggyel még két éve. Talán elszerette tőle élete nőjét. Valami Jean-Paul. (Zsan-Pól). Orosz akcentusával csak úgy rákontrázott arra a "zs"-re, akárhányszor kimondta a nevét annak az alaknak. Ha, egy bűnös, bűnös a többi is. Így fogta fel. Gyorsan beszürcsölte a kávéját. Ma különösen idegesen ébredt. Felébresztette egy kutya oda kintről. Indulás előtt még ránézett még egyszer felesége képére, ami ott volt a kenyértartó mellett. "je t'amie ma cherie" (Zsö tem má serí) "Szeretlek, kedvesem". Suttogta csókot dobva a képre. Ahogy bíbelődött ajtajával és a kulccsal. "Utállak. Mocskos francia." Mormogta a bajusza alatt. "Zsan-Pól" Kinyílt az ajtó és a mi orosz hősünk kilépett a párizsi Napsütésbe. Francia ország ezen része, ma reggel különösen ragyogott. Valami visszatartotta attól, hogy kilökje magából a "vendégségben itt szolgálókat". Aki Párizst szolgálja, párizsi lesz. Örökre.

Mindegy, hogy ki vagyok. Itt állok, most. Az ajtó előtt. Ahol nem akaródzom belépni. A nevem Nicholas. Nem tudom, mire rímel. Nem tudom, ki adta. Anyámnak, vagy apámnak jutott eszébe először. Egy zongorára írt dal kotta van a kezemben. Ennyi. És a ceruza a fülem mögött, amiről folyton elfelejtkezem. A szememben reménység. Szívemben buzgóság és félelem. Lelkemben sétál a kétségbe esés, hogy mit kell tennem. Nem merem. Mások igen. Én, miért mindig nem? Költői kérdés. Hmm. Tíz perc, ennyi időm van még. Csak fel kell ülnöm arra a gépre. Egy kontinensnyit vinne arrébb. Épp erre van szükségem. (10perccel később) A szél megfújta hajam. Annyira, hogy a ceruza kiesett a fülem mögül. Lehajoltam érte. És amikor felnéztem, már csak a magasba szárnyaló gépet láttam, ahogy szeli a bárányfelhőket.

Lehet, angol, francia, orosz vagy spanyol. Az Én főszereplőim dramaturg lények, akik nem játszanak az idővel. Felelősség teljes, magabiztos emberek, akik öntörvényűn állnak az élethez, de mindig tudják mit akarnak. És ha a történetbe csúszik is egy kis hiba. Javítani bármikor lehet. Csak nem biztos, hogy akarnak/unk. Nem ez az első alkalom, hogy itt voltak. Az iróniájuk ott rejtőzik egy csipetnyi savanykás érzéssel, a fiókom mélyén.


Légy jó mindhalálig, önkéntes

Egyszer az egyik srácom azt mondta, olyan megnyugtató érzés, hogy figyelek és vigyázok rá, mert így tudja, hogy meg sem kell szólalnia, má...