Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2010

Meggyek

Kép
Hogy hol voltam ma egész nap?
A meggyfán, kérlek szépen. Miután a délelőttöm el bundás kenyér sütkéreztem. Majd ellustálkodtam a maradék időm. Olyan fél kettő körül rám tört a "meggy szedés feeling". És ha Én hajlamot érzek valami felé, azt érdemes kihasználni. (Ilyen például a "na most egyedül kitakarítom az egész házat" is)
Szóval fogtam a kis piros vödröt, egy ládát (a kitűzött mennyiség) és neki láttam a két "kisebb" fának.
A gondolat menetem tökéletes volt. Három legyet ütök egy csapásra. 1.Miközben véget vetek egy hónapos vitának a családban /ki szedje le a meggyet/ addig 2.nem is unatkozom és még 3.barnulhatok is. Tudni kell ugyan is, hogy nem vagyok az a "kifekszem a Napra" típus. Inkább fürdőruhában szedek meggyet típus. :)
Megvoltak az előnyök, remekül haladtam. Mindaddig míg, következett a fa teteje. A létra az luxus tárgynak számított most, tulajdonképpen nem találtam sehol. Így a kedvenc részem jöhetett: fel kell mászni a tetejébe. Óh, …

Volt egyszer egy gondolat

Diszjunkció, "vagy" művelet

Vagy a feketét választod, vagy a fehéret. Vagy válaszolsz kérdésemre, vagy csendben pislogsz mellettem. Vagy elmész a hétvégén a megbeszélt helyre a megbeszélt időben, vagy otthon ülsz a tévé előtt és pihenteted a segged. Vagy boldogan emlékezel vissza arra pár napra, amíg együtt voltunk, vagy sírva sírod vissza azt a két órát, amíg élveztük is a dolgot. Vagy abba hagyod a nyavalygást és teszel is végre valamit, vagy semmit téve figyeled tovább, ahogy lerombolják a házadat. Vagy szemembe nézel végre és őszintén megmondod, hogy szeretsz, vagy lógatva tekinteted arrébb mész és a semmiben ezer gondolattal cserben hagysz. Vagy akarsz engem, vagy elfojtod az utolsó szikrát is, ami felém hajt. Vagy sétálsz egyet az esőben, vagy megvárod míg eláll és esernyővel felszerelkezve elindulsz. Vagy az Élet azon oldalát választod, ahol a magadfajták élnek, vagy egy egészen más térbe és időbe száműzöd lelkedet, ahol nem lesz megnyugvás. Vagy felkapcsolod a villany…

Yoga

Kép
Ugye, hogy megy ez a mindennapokban is. Még az is jógázik, aki nem is sejti :)

Veszélyes angyal

Kép
Azt mondta, ma írjak a bárányfelhőkről. Ma, most az egyszer nem tudtam témát választani, így megkértem, segítsen. Érdekes témát választott, bár ha jobban belegondolok, nem is áll tőle messze, és számíthattam volna rá. Először meg is ijedtem, hogy mire kér, de a kívánság az kívánság és, hogy ma én segítsek rajta, ezért szava szent.
Ha "nyílt terepen" vagyok, megszokott módon, de mindig az eget kémlelem. Ha esik, ha fúj, ha süt a Nap. Valahol mindig a felhőket keresem. Valamikor meg is örökítem őket. Vajon miért? Egy ilyen emlék, minek kéne a fiókomba. Csak fehér habos, néha fura alakzatokat felvevő égi "teremtmények". Mégis jeleznek valamit. Ha óvatosan lassan kúsznak az égen, nem lehet más csak jó idő, és lelkedben olyan nyugalom foglal helyet, amit abban a percben semmi sem vehetne el. Elveszünk a cserfes formákban és, mintha ártatlanságot árasztanának magukból, egy percig nem gondolunk arra, hogy mikor tegyünk rosszat. Egy idő után, mégis csak egyre fájdalmasabb l…

Kegyetlenül művészlélek

N

Tizenkétszer játszotta el nekem zongorán a Claire de lune-t. Mindig figyeltem, ahogy ujjai incselkednek a fekete-fehér billentyűkkel. Kilenc alkalommal hagyta otthon a tornacipőjét és zokniban indult útnak a gitárjával a hátán. Hét dalt írt eddig, ami rólam szólt.
-Jaj! Amikor a múltkor láttam, barna kócos haját fújta a szél. Egy zöld pólóra csíkos inget vett fel, az elmaradhatatlan tornacipője és a fekete nadrágja ezekkel összhangban volt. Az arca kicsit fáradt volt, de a szeme ragyogott és nagyon sietett valahová.
Ötször énekelt nekem úgy, hogy az ágyán feküdtem ő pedig a szőnyegen ülve , dallamos hangjával csábított. Eddig háromszor takarította ki szobáját. Az össze-vissza dobált ruhák, a szerte szét heverő papírdarabok, a millió ceruza, és a pizzás dobozok mögül egy kész expedíció volt kijutni a szobából. Két olyan helyzete volt, amikor újra írt egy művet.
Tegnap késő estig csak egy dal rímképletén dolgozott és közben kottát fejtett. Én csak figyeltem, ahogy rohangál a szoba egyik …

2. évad záró epizód

Kép
Heather Smith

Mielőtt rányomnám az "ízetlen" jelzőt a barátságunkra, el kell, hogy mondjam, ez a szó nem megfelelő rá.
Miután beléptem ebbe a szobába, ahol éli mindennapjait, tengeti életét. Rám szállt valami. A csillámporos mámor, a fényes színes tárgyak bűvölete. Ő az, aki a kis szobáját képes tele zsúfolni minden kis "kacattal". A kacatok, amik nélkül Ő nem is lenne önmaga. A kacatok, amikre ha ránézek mind mesélnek róla. Hol járt tegnap, mit csinál ma, és milyen kedve lesz holnap.
Valahogy sosem voltam a színes világ oldalán. Folyton húztam magam után egy szürke felhőt, egy komor hangulatot, amit Ő festett át. Azt hittem Én változtam, pedig Ő volt az, aki színes gumilabdákat dobott felém. Amitől mindig azt éreztem, hogy nekem is fel kell vennem az életstílusát. Egy percre sem szabad leállni gondolkodni, azon, hogy most mi miért történt. Csak a mának élni, egy aprócska belépőjeggyel a jövőbe, ami ott kukucskál ki a farmernadrágja zsebéből.
Hoztam valamit ebbe a szob…

Riport egy skizofrén írónővel

Kicsit régen volt már, de a régi blogom szerette :)

Riport egy skizofrén írónővel

Béka zöld bársony kanapé, egy még üresen az asztalon álló színtelen üvegpohár.Egy nő ült a barna fotelben.(cseppet sem illik a béka zöld kanapéhoz a színe) Mappa és toll a kezében. Megigazgatja szemüvegét, majd furcsán a kanapén fekvő hölgyre pillant.
-Mondja, maga skizofrénnek hiszi magát? - kérdezte a pszichológus.
A nő csak pislog, rá néz, de nem szól semmit.
-Ezzel a panasszal érkezett nem? - kérdezi újra.
-De, igen.-válaszol halkan az írónő, majd elforditja fejét és a plafont bámulja.
-Mit reggelizett ma?
-Szendvicset., szomorú szalámival és kárörvendő paprikával.
-Értem. Ezt most ne is fejtsük ki. Menjünk tovább. - mondja szorgosan betűket kaparva a lapjára, majd folytatja - Nézett ma már tükörbe?
-Ha ezzel azt akarja kifejezi, hogy szarul nézek ki.?! - még mindig a falat bámulta - Igen. Néztem ma tükörbe, pont a közepébe már ha azt lehet. Összekuszált a vörös hajam, szörnyű az arckifejezésem, mint valami me…

Az Élet nagy betűs

Kép
Ki gondolkozik el az Élet nagy dolgain? Ki az, aki kezébe veszi a fényképezőgépét elindul a városba és csak figyeli az embereket, egész nap? Ki az, aki erre időt pazarol, hogy csak azért figyelje őket, hogy elemezzen és filozofáljon rajtuk, vajon ők, hogy jutottak el oda, ahol most járnak? Ki az, aki a lét értelmét is képes megkérdőjelezni, beletúr a mélyébe, boncolgatja, és az sem érdekli, ha ettől a feje tiszta "maszatos" lesz és egy pillanatra elveszti ítélő képességét?Nem érdekli, hogy mi lesz vele, de akkor is megfejti a titkot, amit lehet sosem fog látni senki.
A helyzet az, hogy Én képes vagyok erre. Képes vagyok percekig, órákig ülni és nézni az embereket, ha valami nem stimmel, vagy egy olyan "forma", amit még eddig nem láttam, azonnal "kezelésbe" veszem és ízekre szedem. Az apró pici darabokat, pedig újra összerakosgatom.
Érdekes, hogy a saját életem, nem szedem kicsi részecskékre, ott inkább csak építgetek. Egy hatalmas várat, ami az enyém, a vár…

Fantázia birizga

Sokszor kerülök kényelmetlen avagy "kétértelmű" helyzetekbe. Nálam a fura helyzetek elkerülése lehetetlen, de átélésük már nem meglepő és megszokott.
A "Végre itt vagy fantáziát birizgálni" kijelentésem után is elgondolkodtam, mit érthettél most TE, ezen.? Persze Én tudom, de szinte biztos vagyok benne, hogy a fantáziád messzire szárnyalt :)
Rengetegszer botlom saját magam alkotta szókölteményekbe. Már saját kis kollekcióm van belőlük és lehet ezért kell néha szótár hozzám. Vagy érted, vagy visszakérdezel, vagy elkönyvelsz érdekes alaknak. Ez csak egy játék, a kreatív fantázia "megbirizgálása" izgalmas egy dolog. Mintha egy szunnyadó kis szörnyet ébresztenél fel. Ami még (ha jól neveled) a barátoddá válhat. Ha viszont elengeded a vadonba had élvezze a kétértelmű szavak dús legelőjét, akkor mocskos fantáziává válva, egy idő után az ellenségeddé válik és lelkiismeret furdalássá alakul át.
Nem tudom, ki hogy van vele, de Én szeretem kreatívan és annál izgalmasa…

A divat áldozata

Emlékszünk még, mikor tíz évesen kijelentettük, hogy soha az életbe, nem veszünk fel tanga bugyit? És arra, hogy az én hajam sosem lesz vörös? A szoknya, pedig kizárva. És a 'magassarkút ballagások kivételével többször nem látsz a lábamon', kijelentés sem hiányozhat.
Ma, már több vörös árnyalaton vagyok túl, mint egész életében Teréz anya volt. Több szoknya is helyet foglal a szekrényemben., és a tanga egy "alap darab" a ruhatáramban. /A kényelmes Bridget Jones félék, pedig maradnak a hétvégére/:)
Azért még ma is alig tudom elképzelni, hogy az évek során az emberek, így képesek alkalmazkodni a divathoz (a folyamatosan fejlődő világhoz).
Persze lehet megint egyedül maradok ezzel az érzéssel, de ez van, ha az ember kicsit érzékenyebben reagál a változásokra.
Maga a történet (most kivételesen) a ruhásszekrényemről jutott eszembe. Mekkora különbség van a felső polc (a régi ruhatár) és az alsó polc (a jelenlegi kollekció) között. És ahhoz képest, hogy a fehér nadrág a tiltó l…

Ma: csak Jonas

Nézelődök, unatkozom, pakolgatok, valami-minden megszokott. Inkább elmondom.
(Jonas., ejtsd magyarul: Jónás
Nem, Te őrült rajongó, ne is örülj, nem a Jonas Brothers-re gondoltam.)
Erre keltem ma (is): 'Vasárnap van.' a-Te,jó ég! kijelentés meg a testvérei. Néha már reflexszerűen félek a vasárnaptól.
Az egyetlen nap, amivel tisztában vagyok mindig, és érzem benne a baljós életérzést. A legrosszabb is megtörténhet ilyenkor, teljes diszjunkció elméletben: Vagy semmit sem csinálok egész nap, vagy mérgezett pocokként szaladgálok , mert utazom, vagy egy találkozó nem jön össze. (...) Ez persze, mind: vasárnap.
Valahogy eszembe juttatja Jónást, akár a Bibliáról, akár az irodalomról beszélünk. Ő sosem tette azt, amit kértek tőle., akárki volt is az. Elküldték egy városba, persze, hogy egy másikba ment el. Emiatt persze büntetést kapott, süllyedt a hajója, lenyelte egy cápa....
Néha Jónásnak érzem magam. Folyton küldenek valahová, de ha még lökdösnek sem megyek arra. Hanem a másik irányba. E…

Jazz

Valamikor csak nincs kedvem mást hallgatni. Nincs kedvem a trance-hez, pedig megnyugtat, nincs kedvemrockhoz, sem a dance vagy más felpörgetős zenéhez. Ilyenkor Jazz szól. Sosem szerettem, nem voltam odáig érte. Valahogy nem fogott meg, de még inkább nem láttam benne értelmet. Nem tudom miért. Ehhez is kell egyfajta hangulat, amikor az ember már tudja értékelni a zenét.
Ahány fajta dal, műfaj, annyi fajta ember és lélek létezik. Talán ez mutatja ki igazán milyenek vagyunk mi. Örök mozgóak, elmélkedők, álmodozósak, vagy inkább csak divatosak. Nem számít, hogy ki mit hallgat, az ember társra találhat bárhol. Megláthatja magát egy pop zenében, egy rock szövegben, egy tört ütemben vagy akár egy jazz dallamban. A zene sok oldalú, sokat adó, nyugalmat nyújtó és legfőképpen hangulatjavító.
Én szeretem ezt a lágy ritmust, alig küzd azért, hogy felvidítson, nem ez a célja. Inkább mondani akar valamit. Leültet, hogy hallgassam meg, mert fontos és ha egy kicsit elmélázok rajta. A zongorát szinte l…

Olasz familia

Aludtál már bérgyilkosokkal egy lakásban?
Igen, én sem. (még eddig) :)
Megint, mint mindig, Én vagyok a csendes megfigyelő.
Az ok: Kisebb családi összejövetel.
Az indíték: Az öcsém ballagása.
Az alibim(,hogy csendben maradhassak): próbálom kideríteni ki a "gyilkos" a szobában.
Öten ülnek körülöttem, de amilyen kevésnek tűnik, ha nagyapám, apám, és nagyanyám "vitába" keveredik, abból az ötből egyből tíz lesz.
A családi hangulat egyre jobban forrósodik. Az olasz familia feelingje rászállt a felekre.
Nagyapám mezőgazdasági tippei, apám fájdalmas viccei (hogy elválik anyámtól), és nagyanyám kritikái az égig emelik ijedelmemet, hogy mi rokonok vagyunk-e egyáltalán?
A viták egyikébe sem szeretném belemártani még az orrom végét se, mert még képesek és a kútba rántanának.
Egy idő után az jutott eszembe, hogy nem készítettünk képeket. Hát igen, nem vagyunk egy emlékeket örző család. "Ha nem emlékszel, mi volt az öcséd ballagásán?Megette a fene!" Mi a mának élünk. Szélsőség…

Séta a szobában

(Az elhagyott rím)

Fel-le...fel...le..
Nem jutottam sehová, de éreztem, hogy lábaim kibírnának még száz kilométert.
Nyugtalanul, mintha nem lenne válasz a problémára, jártam fel-alá a szobában. Biztos voltam benne, hogy a zongora hangja, amit hallok a fülemben rosszat jelent és a hang, ami a "Hiányzolt" kiabálja csak szorít egyet a lelkemen.
Rég voltam ilyen letargiában. Régen fájt ennyire. A figyelmem elveszett a szekrényben pihenő cipőimben. Hány km-t tettek meg velem, és miket kellett átélniük mellettem. Úgy éreztem magam, mint az egyik szakadt tornacipőm. Több mérföldnyit is bír még, de itt-ott lyukas és piszkos.
"Érdekes, vidám lány" -szóbeszéd. Mosollyal leplezve az ezer és ezer tűszúrást a lelkemben, ahányszor küzdenem kell valamiért.
Az idő dönt., idővel érzéketlenné váltam., és már alig érzem a fájdalmat. Hisz elvesztettem valamit. Valamit belülről, ami igazzá teszi a szavakat, és láthatóvá az érzéseket. Valami, ami folyton velem van. Egy aprócska …

egy kis mosoly

Kép
Palacsintát sütöttem :)
(nem mondom, hogy a sütés királynője vagyok,de a palacsintáim hasonlítani szoktak rám :)

Női gondok

(2010.05.26.szerda)

...Most képzeld el: ott állsz a tükör előtt, a lábadon a cipő istenien áll, el sem képzelhetnél jobbat, és a vicc: hogy két számmal nagyobb.
Azt is képzeld el, hogy most indultál el harmadjára magassarkút venni, bejártál öt boltot és ez a cipő volt a "B terv". Ami most köddé vált előtted.
A "feladom ezt az egészet" kijelentés határán eszembe jutott a gondolat.:
'Én, aki szinte házasságot kötöttem a tornacipők társadalmával. Magassarkút akarok venni' -Annyira erős bennem a kényszer, hogy igen is akarok egy olyan cipőt, hogy még ez a kis "malőr" sem rettent el.
A "malőr", ami most megrepesztette a tükrömet, amin keresztül nézem a világot. Egy apró csorba a lelkem peremén. Egy kis vízzavar az Élet tavamban. Nincsen cipő ezekre a kis lábakra?

A gond súlyos, a helyzet helyre hozható. Igazság szerint, ha reményeim nem és hatodik érzékem nem csal, csak idő kérdése és meg lesz az igazi.
Csak felejtsük el a két számmal nagyobb cipőt …

Egy szinttel feljebb

Ha a saját szintemen élek, huzamosabb ideig., megszakítások nélkül. Képes vagyok "bele kattanni" a folytonos otthon létbe.
A "nem találom a helyem" érzés engem is megtalál, elég sűrűn. És akkor nyughatatlan lelkem addig megy, míg ki nem szabadul a családi házból. Ha viszont sikertelen lenne az expedíciója, akkor csak addig, amíg el nem alszom az ágyon a vizsgatételeim mellett. (hogy még látni és érzékelni se tudjam a világot)
...De most itt vagyok
A házban, amelynek ajtaja mindig nyitva áll előttem. Amelyben az óra ütemesen, idegesítően kattog. Melynek csendjét nagyapám halk horkolása ráz fel. Mintha csak aludna az udvarral együtt.., de amikor nagyanyám belép a konyhaajtón és egy óra alatt 30palacsintát varázsol az előbb még üres tányérokba. Egyből élni kezd minden.
Én csak a helyem változtatom, hol az asztalnál ülök, hol a kanapén foglalok helyett. A pillanatok csak suhannak, a dolgok mozognak., a keze alatt a konyha változik. Az üres tányérokban sütemény pihen, a…

Újra és újra

..ráfért már egy kis átalakítás a szobámra. És a blogomra is. Az asztalt eltoltam, az ágyat arrébb húztam. A falra új képeket raktam. Kaktuszokat gyűjtök. Egy kicsit rendezkedtem, színeztem, vágtam, válogattam, kitaláltam, és szerkesztgettünk.(Persze a nagyobb munkát ő végezte,de kész lett)
Újra jelen vagyok a "hálózatban". Újult erővel, képekkel, gondolatokkal.
Megosztom veletek eddig történt lélegzet elállító történeteim. És betekintést nyerhettek a szobába, ahol készülnek az összeesküvés elméleteim. A titkos kis laboratóriumomban, ahonnan kijönnek a káosz elméletek. A hely, ahol élek és az ajtaja előttem mindig nyitva lesz.
A bemutatkozós részt kerülném, szerintem minden ki fog derülni rólam, idővel.
Azt viszont be kell valljam néha nem vagyok az az optimista figura, de azt rengetegszer fogjátok tőlem hallani, hogy "Life is good" (Az Élet jó). A mottó a falra íródott. Én meg úgy élek, hogy azt csinálom, amit szeretek.
Nem ragoznám tovább. Szűkebbre szabom most a…