Bejegyzések

Látom te is ki vagy varrva

Kép
Szeretem ezt a megjegyzést. Már csak azért is, mert az esetek nagy részében olyan embertől jönnek, akik tudják mit jelent azt, hogy ki vagy varrva.
Hogy ez nem csak a divat. Nem csak egy multifunkciós hóbort. Hogy nem csak a tested, de a lelked is ki van varrva. Az összes olyan emlékkel, amit nem akarsz elengedni, hetven éves korodra sem, amikor már alig fogsz emlékezni a rég múltra. Azokra a jó időkre. A mérföldköveidre. Amikkel ki vagy varrva.

Minden egy négy napos tánckurzussal kezdődött. Majd elmentem a kedvenc fodrászomhoz. Majd leutaztam Veszprémbe. És szétnyíltak a lelkem ízlelő bimbói. Tudom, hogy van olyan pillanat, amikor engedek az életnek, had vigyen le a mélybe és beleülök a "ez van, ez ilyen lesz" hangulatba. És jól tudom előre, hogy egy darabig a jó ég se húz ki a sártócsából. Dögönyöz egy pár pillanatig, napig, hétig. Volt, hogy már hónapokig. Aztán egy olyan Napsütéses időjárást küld rám, amitől felszárad a sártenger és nekem muszáj lezuhanyoznom. Kilépnem a…

Három nap alatt, egy egész élet

Kép
Néha egy egész légitársaság kell ahhoz, hogy megbillentsd a lelked a jó irányba.

Nem írnék mást ebbe a posztba, anyukám szavaival élnék, aki azt mondta: "Eleget spóroltam már egész életemben. Mostantól utazni fogok. Mindenhova. Alig láttam még valamit. Erre nem fogom sajnálni a pénzt. Különben is. sosem tudhatod, mikor ér véget ez élet." Amiből, amúgy csak egy van nekünk.
És tudjátok mit, igaza van.

Szóval nézegessétek meg az első repülőutas képeinket. Az első olyan élményt, amit nem hittem volna, hogy pont akkor, pont édesanyámmal fogok átélni. De megrepültük. És tudunk repülni.

Nyilván rólunk alig készült fotó, de a különböző Rómeó és Júlia erkélyről millió, na meg huszonhat robogó kép az alap.



















Add kölcsön a pulcsidat

Kép
Beszéljünk nyílt lélekkel. Olyan a mai világban úgysem annyira divat. Inkább palástolunk és titkokkal takarózunk, mintha csak úgy megvédenének minden hidegtől a télben. De azokat nem arra találták ki.
Sose felejtem el, amikor még középiskolás korunkban L azt mondta nekem: "Irigyellek, amiért ilyen gyorsan regenerálódsz egy lelki csapás után." És tényleg így van, a mai napig. Legyen szó szerelemről, munkáról, bármi másról. Viszont egy idő után azért kopik az ember. Érzem, hogy amikor a lelkem színtiszta ostorcsapást kap, milyen mélyre hatol az ütés, csíp és fáj. Nekem meg fénysebességgel kell mosollyal reagálnom és úgy tennem, mintha mi sem történt volna. Mert ezt várják el. Ez a megszokott. Hogy erős vagyok.
Naná, hogy az vagyok. A fogorvosom szerint is egy hős. 
De szerintem a sorozatlövést a katonák sem nagyon bírják, még akkor sem, ha van rajtuk golyóálló mellény. Az is kopik egy idő után.  Tudjátok, én értem, hogy "ez egy ilyen időszak", és "nyáron nehezeb…

Üzenetek a rögzítőmön

Kép
Helló! Mi lenne, ha

Szólnál végre a srácnak, hogy hozza azt a laptop töltőt, mert baromi sürgős lenne.

A boltban vennél egy csomó zöldséget. Levest akarok ma főzni. És egy-két csokor vékony hagymát, amit annyira szeretsz mostanság a szendvics mellé.

Lecserélnéd a telefonod. De halkan, nehogy a mostani meghallja, és idő előtt bemondja az unalmast.

Szereznél sütit és/vagy fagyit. Ma este Izland játszik a horvátok ellen, és nem akarom még egyszer végig izgulni nasi nélkül a 90 percet. Köszi. Puszi.

Ilyen lenne, ha valaki üzenetet hagyna nekem erre a hétre.
Tudom, hogy nem vagyok a bloggerek mintaképe. Össze-vissza irkálok, hol létezem, hol nem. Sokszor azt sem tudom, mit írhatnék az olvasótábornak, mi az, ami érdekes lehet mások számára. Lehet minden, lehet, hogy semmi abból, amiket eddig átéltem. Kettősség érzete áll fent bennem, amikor ezekre gondolok, hogy hogyan lehetnék mégis hiteles és megfogható író, ha nincs sokszor hajlandóságom kitenni magam a kirakatba.

Annak idején, amikor ír…

Nyílt levél a Madárasszonynak

Kép
Kedves Petra,

Már egy hónapja birtokomban van a könyved és hetekkel ezelőtt befejeztem, de még csak most sikerül szavakba öntenem a gondolataimat.
Úgy is érzem magam, mint aki elkésett egy fontos eseményről. A lelkem díszbe öltözve, a szívem hatalmas virágcsokrot szorongat. Mintha ballagás lenne, vagy valami óvodai esemény.

Ott állok a kapuban a könyveddel a kezemben, a szülők keresik a gyerekeiket, én meg úgy érzem magam, mint egy ázott rigó, akit épp szárít a nyári napsugara.
A Madárasszonyt azt hiszem karácsonyra kaptam, vagy a születésnapomra már nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy mindannyiszor, amikor a könyvesboltban voltunk látványos vágyódtam utána, forgattam a kezemben, hogy észrevegyék, ez tökéletes ajándék lesz nekem a következő ünnepen. Meg is kaptam. Bibliám lett egyből. Nekem való mesekönyv az. Olyan világ az, ahova nem megy akárki fia, lánya.

Az Akkor is másabb. Itt más asszony mesél, egy másik fájdalmasan nehéz női sorsról.
Ültem a buszon és olvastam. Nevettem.…

Védett férfiak kertjében ültem én

Kép
- Elmondtad valakinek?
- El.
- És, nem történt semmi?
- Anyám többet szóba se hozta a témát. Elhallgatott. (f)Előlem, örökre.

1.: A mai napig emlékszem az első csókomra. Na, meg arra ki nem emlékszik.
2.: Én is. Emlékszem. Egy erdőben voltunk. És olyan rágó ízű volt.
3.: Neked milyen volt?
4.: Nekem?
3.: Igen, neked.
4.: Jó volt.

[ 4.: Ha az első csókom történetéről kellene mesélnem egy csicsergős lánybandában, nem hiszem, hogy én lennék a buli kedvence, ha elmondanám az igazat. Az én első csókom, ötven éves volt, erős borostás, pálinka és cigiszagú. Erőszakos. És kellemetlen. Pont, mint ez a beszélgetés. ]

A statisztikák szerint a világot - 70/80%-ban a férfiak irányítják. A nők 70/80%-nak van egy olyantörténete.
Március 8.-án a Nemzetközi Nőnapon (International Women's Day), a Hős Nős napon is bemutatásra került a - Stereo Akt Védett férfiak kertje. Helyszíne: A Jurányi Színházterem az egyik személyes nagy kedvencem. Olyan misztikummal megáldott, hogy legszívesebben beköltöznék …

A politikusok lelkivilága

Kép
Néha úgy hasogat a fejem. A lelkem úszik valami furcsa nyomó érzésben, amikor elmegyek az út közepén esőben ázó csiga mellett. Úgy érzem cserben hagytam és nem adtam neki esélyt az életben maradásra. Meg hát a számokhoz sem értek. Ezekkel az alappillérekkel lehetnék politikus. Jobban mondva még hiányzik valami fontos belőlem ehhez. A pénisz. Hacsak nem kezdek el péniszt növeszteni, mert minden politizáló nő, a férfi ezen, szervével is rendelkezik.
Mi lenne, ha belelátnánk abba a világba? Amikor anya és apa kitagadják a gyermeküket, mert képes volt azt mesélni az óvodában, hogy politikus lesz, ha nagy lesz. Amikor a kormány embere nem is tud igazságosan kormányozni. Amikor a képviselő úr nem ismeri a saját gyermekét. Amikor több a lelki nyomorék, mint boldog ember. Amikor a politikus szíve helyén csak egy üszkös, tüskés, fekete lyuk van – a lelkét meg elette a sok hazugság. Amikor a politikus teste már nem izgul fel csak a magafajtától. A pénisszel rendelkező politizáló nőtől. Amikor a…